Kreutzer Andrea - Makai Ágnes szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 10. (Budapest, 2008)

GYŰJTEMÉNYI- ÉS MŰHELYMUNKA - SAMU BOTOND GERGŐ: A magyar Hadtörténeti Múzeum tárgyanyagának sorsa a II. világháború végén (1. rész)

A modern fegyveranyag, mint azt már korábban is megtudhattuk, szőrén-szálán eltűnt. Arról is olvashattunk már, hogy az egyenruházati gyűjteményt „majdnem teljes egészében" 1 ^' széthordták. Megtizedelődtek az ereklyetárgyak, képek, szobrok és fényképek is. A mú­zeum raktárkészletei, fa- és fémműhelyének, festő- és rajztermének, valamint fényképészeti műtermének felszerelései és berendezési tárgyai majdnem teljes egészében elvesztek. A kialakult kép a későbbiekben szerencsére valamelyest mó­dosult, hiszen nem titok, hogy később elég jelentős mennyiségű anyag került még elő a Somló környékéről. 1945. december 28. - az évet egy újabb összegzés zárta, ezúttal az intézmény fizikai állapotáról: a múzeumi anyag 8 teremben összezsúfolva áll, a Dunántúlról visszahozott ládák csak be vannak szórva, ezeket állományvédelmi okokból (a pe­nészedés, rozsdásodás megakadályozására) fel kéne bontani és átvizsgálni. 147 1946 a tárgyegyüttes szempontjából jóval nyugodtabb időszak volt - nem mondhatjuk el ugyanezt a múzeum alkalmazottjainak életéről. Lassan megindult az intézmény normális működése, beleértve a gyűjteményi feldolgozó munkát, valamint a gyarapítást is. 1946. január 14. - Erdélyi Gyula, akárcsak korábban a visszaszállításnál, ek­kor is konkrét javaslattal állt elő az áldatlan állapotok orvoslására. A honvédelmi miniszternek írt levelében két csoport felállításáról esik szó (egy levéltári és egy múzeumi), ezek egy munkavezetőből, egy gépírónőből és három segédmun­kásból - vagy segédmunkásnőből - állnának és a leltározást végeznék. A feladat sürgető, hiszen az anyag ablak nélküli helységekben áll felhalmozva, az iratanya­got a kifakulás, szétmállás veszélye fenyegeti, míg a tárgyi anyag elrozsdásodhat, penészedhet, de „főként az egérkárok" miatt aggódott a parancsnok. A négy hó­naposra tervezett munkához még húszmillió pengőt (gondoljunk az inflációra!) kér, melyet később ki is utaltak. 148 1946. március 1. - egy mintegy 8-10 fős csapat nekikezdett az anyag szám­bavételének, leltározásának és karbantartásának. 149 1946. március 23. - a Hadimúzeum vezetőjének rendőrségi feljelentése sze­rint már nem első alkalommal kíséreltek meg múzeumi tárgyakat ellopni az épü­let felújításán dolgozó munkások. Ezúttal egy körülbelül húsz kilós bronzszobrot próbált meg egy kubikos kicsempészni. 1­0 1946. május 8. - „Jelentem, hogy Devecser községben az orosz parancsnokság által összeszedett és átadott fegyverzeti alkatrészek között azok rendezése alkalmával 7 darab 146 Uo. Galván Károly muzeológus, az egyenruházati gyűjtemény egykori vezetője beszélgetésünk során az anyag elhordását, viselését fenntartásokkal fogadta, hiszen épeszű ember feltehetően nem vett fel a szovjet bevonulás idején újabb típusú katonai egyenruhát. Valószínűsíthető, hogy ezek is szovjet kézbe kerültek. 147 HL XIII. 4. Hadtörténeti Intézet és Múzeum, 1. doboz HMúz. 210/Kt.-1945. Erdélyi Gyula jelentése a honvédelmi miniszternek. 148 HM. 1946. eln. 2187. A kiutalás megtörtént a Pro domo szerint. 149 HL XIII. 4. Hadtörténeti Intézet és Múzeum, 4. doboz, HMúz. 133/Kt.-1946. Erdélyi Gyula hiteligénylése. Budapest, 1946. június 28. 150 HL XIII. 4. Hadtörténeti Intézet és Múzeum, 4. doboz, HMúz. 55/Kt.-1946. Erdélyi Gyula feljelentése a budapesti I. kerületi rendőrkapitányságnak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom