Kreutzer Andrea - Makai Ágnes szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 10. (Budapest, 2008)

MÚZEUMUNK ÉLETÉBŐL, TÖRTÉNETÉBŐL - B. KALAVSZKY GYÖRGYI: Németh Ferenc (1930-2007) emlékére

B. Kalavszky Györgyi NÉMETH FERENC (1930-2007) EMLÉKÉRE Az ebéd utáni kávét mindig a fotóműteremben, hármasban fogyasztottuk el: Feri, Irénke és én. Irénke (Dr. Vajda Pálné Csizmarik Irén), a Fotóarchívum egykori vezetője, „szemlét tartott" a laborban, amíg kifolyt a kávé. Ellenőrizte, hogy halad a munka. Sorban fölemelte a Feri által, kartonpapírokkal gondosan betakart vegyszeres tálakat, amelyekben úszkálni kellett volna a délelőtt előhívott fényképeknek, de nem talált semmit. - Ferikém, mit csináltál délelőtt, hogy lesz meg holnapra ez az anyag? - kérdezte mosolygós felháborodással. Mosolygott, mert jól tudta, hogy Ferinek „biztos alibije" van, és a kellő időre úgyis meglesznek a nagyítások. Mert ha kellett, késő estig is dolgozott, és nem is akárhogyan. Azok a fényképek, amelyek az ő keze alól kerültek ki, évtizedek múlva sem lettek fixír-foltosak, nem színeződtek el, nem fakultak meg. Amit Feri megcsinált azalatt a 33 év alatt, amíg a múzeum fényképésze volt, minőségi és időtálló munka. Németh Ferenc tartalékos hadnagy, a múzeum fényképésze 1930. február 28án, a csehszlovákiai Ebeden született munkás szülők gyermekeként. Szülőfalujában 4 elemi és 4 polgári iskolát végzett, majd pályafenntartó munkásként két évet a párkányi vasútállomáson dolgozott. 1946 novemberében, elkerülendő az EszakCsehországba történő áttelepítést, minden - egyébként nem túl nagy - vagyonukat hátrahagyva, csónakba szálltak, és az éj leple alatt szüleivel együtt átszöktek a Duna magyarországi oldalára. A család Tát községben telepedett le. Feri szakképzettség hiányában betanított munkásként dolgozott, először a tokodi üveggyárban, majd a nyergesújfalui Magyar Viskoza gyárban. A fényképezéssel a Magyar Néphadseregben ismerkedett meg. 1950-ben katonának jelentkezett, és az újonckiképzést „túlélve" egy fényképész és egy alosztály-parancsnoki tanfolyam elvégzése után alhadnagyi rangban fényképész rajparancsnoki kinevezést kapott. Ezt a beosztást 1951 novemberétől 1957 májusáig látta el. Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését követően - miután légi fényképészként saját szemével végignézte és lefényképezte a szovjet csapatok visszaözönlését az országba, mialatt a rádióban és az újságokban éppen az ellenkezőjéről szóltak a hírek - nem írta alá a tiszti nyilatkozatot, hanem kérte a tartalékállományba helyezését. Civil emberként pár hónapot a budapesti Fényképész KTSZ-ben dolgozott, majd 1957. december 11-től, nyugdíjba vonulásáig, 1990. december 3 l-ig a Hadtörténeti Múzeum fotósa volt.