Kreutzer Andrea - Makai Ágnes szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 10. (Budapest, 2008)

MÚZEUMUNK ÉLETÉBŐL, TÖRTÉNETÉBŐL - SZOLECZKY EMESE: „utolsó ... állomásteste a m. kir. Hadimúzeum" Thurner (Turányi) Géza emlékére

ellátást folyósítsák számára.

11- Ügyében még 1950 februárjában javában intézkedtek a személyügyi és pénzügyi hatóságok. Azt az akkurátusra igazított, nyomtatott betűkkel írt hadifogoly-levelezőlapot, amely Turányi Géza utolsó számunkra ismert életjele a 7306-os lágerből, s amelytől az asszony személyes hangvétele miatt bizonyára igen nehezen vált meg, 1950 január 3-án pótlólagosan csatolták az iratokhoz: „Ilikém! Harmincadikán kapott áprilisi lapodért csók! Lelkileg túlfeszülten várjuk hazautazásunkat! Nehezen jön! - Névnapodra forró csók! - Minden gondolatom nálatok van! - Légy erős a várakozásban. - Csók mindenkinek Géza. 1947. VILI. 10. "

U6 A kérelemhez mellékelt iratokból derül ki, hogy Turányi és társai április 9-én jutottak szovjet fogságba; „utolsó békeállomáshelye Budapest és állomásteste a m. kir. Hadimúzeum volt."

117 - írta II. kerület Mártírok útja 54. sz. III. em. 5. sz. lakosként, lakótársai és a házbizalmi tanúskodása mellett Thurnerné. Gyermekük nem volt. Az asszony további sorsáról sem tudunk semmit. Thurner-Turányi Géza személyére akkor irányult ismét fokozottabb figyelem, amikor 2000 körül megkezdődött a magyar muzeológusok életrajzi lexikonjának összeállítása. Az esetleges rokonok, ismerősök felkutatása nem járt sikerrel, sorsa 1950 után követhetetlennek tűnt. így a lexikonban nem szerepel halálának helye, dátuma.

11

" Csak gyanítani lehetett, hogy másodjára nem élte túl az orosz hadifogságot. Az áttörést hosszas kutatás után, többszöri megkeresésemre dr. Bús János alezredes, igazgató, a HM HIM Központi Irattár és Hadisírgondozó Iroda vezetője

119 2004. május 28-án írott levele hozta meg: „Az Oroszországi Föderáció Központi Katonai Levéltárától kapott hadifogoly-adatbázis szerint Turányi Géza alezredes (született Zagyvaszántón, apja neve: Viktor) budapesti lakos, magyar muzeológus 1945. 05. 30-án esett szovjet hadifogságba Magyarország területén Geretnek helységben. Sajnos, a fogságba esés helye nem beazonosítható, valószínűleg elírás történt.

120 Kijevi és volgográdi táborokban (362, 460, 306, 62/4 sz.) tartották fogva 1952. 07. 23-án bekövetkezett haláláig. Az 5771. sz. hadifogolytábor temetőjében temették el Oroszország volgográdi területén, Utjupinszk városban. Az egykori hadifogoly-temetőt mára a városi temető váltotta fel. Mellékelten megküldöm Önnek a magyar-orosz hadisír-megállapodás keretében az urjupinszki temetőben felállított emlékmű fényképét, melyen magyarul és oroszul a következő felirat található: »Itt magyar hadifoglyok nyugszanak, a II. világháború áldozatai.« 115 Uo. 116 Uo. 117 HL AKVI 1722/1892. sz. 9. számú melléklet, Leírás. 118 Magyar Múzeumi Arcképcsarnok. Főszerk. Bodó Sándor-Viga Gyula. Budapest, 2002. 886-887. p. 119 Bús János segítségét, odafigyelését ezúton is köszönöm. 120 Valóban elírás történt: a szentgotthárdi járáshoz tartozó Csörötnek községről van szó; itt vezetett át a Rábán a grazi út, amely Szentgotthárdot Körmenddel és a megyeszékhely Vasvárral kötötte össze. Csörötnek tartozéka volt a ciszter apátság huszászi majorsága, s ahol a Hadimúzeum személyzete bevárta a szovjeteket - lásd fentebb idézet források. A helynévre: Hajdú-Moharos József: Magyar településtár. Budapest, 2000. 425. p.