Kreutzer Andrea - Makai Ágnes szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 10. (Budapest, 2008)

MÚZEUMUNK ÉLETÉBŐL, TÖRTÉNETÉBŐL - SZOLECZKY EMESE: „utolsó ... állomásteste a m. kir. Hadimúzeum" Thurner (Turányi) Géza emlékére

Azok, akik a csapatok stb. emlékgyűjtemény-blzottságaiban fáradozunk, néhány év múlva megelégedéssel szemlélhetik munkájukat, az emlékgyűjtemények tárgyait, ?nelyek írásbeli adataikkal együtt, a jövőben a hadtörténelem tanulmányi forrásai lesznek. "

66 Thurner Géza stílusa száraz, lényegretörő, mentes minden literátus szárnyalástól, éppoly tényszerű, mint múzeumi hivatalos fogalmazványai. Ennek legjobb példája az alábbi cikke: „Hagyományok ápolása. A napilapok időnként sűrűbben foglalkoznak a katonai hagyományok ápolásának formáival. A M. Klr. Hadtörténelmi Múzeum hivatásánál fogva már évekkel ezelőtt felvetette a kérdést, amikor 1921-ben a m>. klr. honvédelmi miniszter úrhoz az alábbi, lényegében közölt javaslatot terjesztette fel. »A Nemzeti Hadsereg történelmi hagyományainak ápolása csak akkor lehet eredményes, ha a vele kapcsolatos fogalmak tisztáztatnak, ha az eljárást tervszerűen szabályozzuk, valamint központias támogatással intézményesen biztosítjuk. Különösen fontos ez ma, amikor az önálló magyar véderő a haza meg-csonkulásának és saját átszervezésének következtében régi kereteinek nagy részét elvesztette vagy elcserélte. A Nemzeti Hadsereg körében gyakori eszmecsere tárgya az a kérdés, vájjon a jelenleg fennálló Nemzeti Hadsereg a volt fegyveres erő magyar részének, s így a jelenlegfennálló csapattestek a területileg rokon volt csapattesteknek utódai gyanánt tekinthetők-e, s ha igen, mily értelemben? A kérdés jogi részét már eldöntötték, mégpedig olyképen, hogy a Nemzeti Hadsereg csapattestei a volt fegyveres erő területileg rokon csapattesteinek nem jogutódai. Ez a döntés a bonyolult vagyonjogi kérdések egyszerűsítését célozta s alapelvül tekintendő. Ettől teljesen függetlenül áll a kérdés történelmi, vagyis hagyományos (tradicionális) része, mely az átszervezés befejeztéig függőben maradt. Ezt most és pedig akként szándékozom megoldani, hogy vele egyfelől az integer magyar nemzet ezer esztendős, dicső hadimúltjának tiszteletét, másfelől a Nemzeti Hadsereg csapattesteinek hagyományápolását intézményesen biztosítsam. Mindenekelőtt ama tévhitet kell eloszlatnom, hogy akár általános, akár pedig helyi vonatkozásukban, a hagyományok folytonossága csak a legutóbbi szervezetek múltjába kapcsolódnék. A nemzet hadi hagyományainak nem lehet időbeli határa. Azok az egymást követő nemzedékek folyvást szaporodó öröksége s napjainktól a magyarok ősmúltjátg ugyanolyan szoros kapcsolatban állanak, mint őseinkkel mi magunk. Nem változtat ezen a bármikori hadi szervezet (törzsek, bandériumok, állandó hadsereg, szabadságharcosok stb.) egymástól való különbözősége, sem közjogi, nyelvi, területi, elnevezésbeli, hadrendi, sem pedig ruházati, fegyverzeti stb. tekintetben. Mindnyájan a magyar nemzet hadvédő szervezetei voltak s hőseik és fegyvertényeik egyaránt a magyar véderő fogalomkörét teljesbítik, melynek történelmi magaslatára a késő utód csak tisztelettel tekinthet s amelyről példát és buzdítást nyerhet. A múlt ködében halványuló körvonalak s a mindinkább gyérülő történelmi, földrajzi és katonai adatok az ily hagyományok értékét a művelt hazafi előtt nem csökkenthetik. Gondoskodni fogok 66 História. Hadimúzeumi Lapok, 1929. 4-5. sz. 24-26. p. (1929. június.)