Kreutzer Andrea - Makai Ágnes szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 10. (Budapest, 2008)

GYŰJTEMÉNYI- ÉS MŰHELYMUNKA - SÜLI ATTILA: A Horthy-korszak tábori élelmező szolgálatának eszközei a Hadtörténeti Múzeum Haditechnika Gyűjteményében

konyhát a gépjárműről való lekapcsolás után kézi erővel is a harcolókhoz lehetett tolni minden fajta zaj nélkül. Javasolták a hűtőgépkocsik rendszerbe állítását is. Az ország belépése a második világháborúba szintén új követelményeket eredményezett. A frontokon a háborús ellátás irányítói a hadseregek, vagy hadtestek illetve önálló hadműveleti csoportok szállásmesterei voltak. Egyben ők voltak az előjárói a hadosztályok anyagi vezérkari tisztjeinek is. Az utóbbiak irányították az élelmezési-ruházati hadbiztosok, a szolgálati ágazati vezetők munkáját. A szolgálati ágazati vezetők hatáskörébe tartoztak: élelmezőoszlopok beszerzőoszlopok vágóállatoszlopok vasúti étkezőállomások (fogatolt és gépi vontatású) tábori sütőoszlopok. A tábori anyagellátó intézeteket a mindenkori szükségleteknek megfelelően szervezték a seregtestekhez. A Magyar Királyi Folyamerők Dandárnál az ellátást kettő darab élelemszállító uszályon keresztül oldották meg. Ezek egyikében egy kemencerészleget rendeztek be. A fronton egy katona egy napi szabvány adagot és egy napi tartalékadagot kapott, az utóbbit csak külön parancsra használhatták fel. A fűtéshez járt még személyenként 3 kg tűzifa is. Elméletben megfogalmazódott az az igény, hogy a katona számára háborús viszonyok mellett magasabb kalóriatartalmú étkezést kell biztosítani. Normál esetben a hadi élelemadag 120 gramm fehérjét, 50 gramm zsírt és 500 gramm szénhidrátot tartalmazott. (3200 kalória) Nehezebb igénybevétel esetén élelmi pótlékok kiutalását is engedélyezhették. Tekintettel arra, hogy a honvédek a villámháborúk miatt álladó fokozott igénybevételeknek volt kitéve, az élelmi pótlékok állandósítását javasolták a hadtápszolgálat egyes vezetői. Fontosnak tartották a vitaminok biztosítását is. Ebben a korszakban kezdték meg a honvéd szakácsképző tanfolyamok megindítását is, ami által szakképzett állományt kívántak a csapatok részére biztosítani. 1942-ben a tanfolyam hallgatói számára tankönyvet is adtak ki, amely tartalmazta az elsősorban mozgó- és taligakonyhákon, valamint főzőüstökben és főzőládákban készítendő ételek körét, elkészítési módját és az alapanyagok kiszabását. A Gyorshadtest élelmezésénél kénytelenek voltak a pótbeszerzés módszerét is alkalmazni. A helyszíni beszerzéseknél a hivatalos, ennek hiányában pedig a helyi árakat alkalmazták. Amint a Gyorshadtest kivált a Kárpát-csoportból, élelmezése a német vonalon keresztül történt. A gyorsan előrenyomuló csapatoknál a fő problémát már az jelentette, hogy az erdélyi bevonulás tapasztalatai alapján előnyben részesített 1936 M. taligakonyha a menet közbeni főzésre alkalmatlan volt. A megoldást a zsákmányolt szovjet mozgókonyhák üzembe állítása jelentette. Gondot okozott még a főzőládák hiánya is, amely elsősorban a műszaki- és híradócsapatok ellátását tette nehézkessé. A II. magyar hadsereg élelmezését a frontterületre történt felvonulásig a hazai élelmezőosztagok oldották meg, a mozgókonyhák magyar ízlés szerint főztek. Megérkezéskor az élelmezést a német vonalról oldották meg, a magyar részről