Hausner Gábor szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 9. (Budapest, 2007)

ÉRTEKEZÉSEK, TANULMÁNYOK - ZAKAR PÉTER: Damjanich János imája a Hadtörténeti Múzeum kéziratos emlékanyag-gyűjteményében

hoz ültek, s közben élénk vita fejlődött ki a kápolnai csatáról. Csapody Pál „lel­kesült felköszöntést mondott a honvédekre", Roboz pezsgős pohárral kezében elszavalta a Nemzeti dalt, végül pedig vendéglátója egészségére ürítette poha­rát. Éjjel 11 óra felé oszlott fel a társaság, a vendégszerető háziúr Robozt is el­kísérte vendégszobájához. „Kevés szükségem volt fűtött szobára - emlékezett vissza a nevezetes estére Roboz 1884-ben -, miután a somlai úgy is melegített. Sokáig gondolkodtam még a vacsora felett folytatott vitákon. A »Kossuth Hírlapot« kezembe vettem, s kezdtem olvasni a kápolnai csata leírását. Már éjfél volt, midőn íróasztalhoz ültem, s megírtam a Kossuth imáját." 28 Roboz név nélkül a sajtónak is elküldte művét, amelyet számos nyelvre lefordí­tottak, s ő maga is kinyomatta azt 1849-ben, Kaposváron, amikor Noszlopy Gáspár kormánybiztos titkáraként dolgozott. Noha írók és történészek már régen rámutattak a valódi szerzőre, Monokon, Kossuth szülőházában még az 1980-as évek végén is árulták ezt az imádságot, s szigorúan megrótták azokat, akik kételkedtek abban, hogy Kossuth tollából származtak e fohászok. 29 Damjanich imája esetében viszont úgy tűnik, más a helyzet, mint Kossuth kápolnai imádságával kapcsolatban. Noha Damjanich Jánosné unokahúgának, akivel 23 éven át együtt élt, nem beszélt az imádságról, 30 a vértanú tábornok özvegye egyértelműen megerősítette az imádság létét Hamvay Ödön muzeoló­gushoz intézett, 1903. december 18-án kelt levelében: „5-én éjjel írta férjem azt a szép imát, mit reggel egy katolikus lelkésznek átadva, kérte, hogy adja át ne­kem." 31 Fentebb már utaltunk rá, hogy éppen Hamvay volt, akinek Damjanich­né megmutatta az imádság eredeti példányát, s ő ez alapján készítette el fordítá­sát. 32 Hasonlóan meggyőző annak a minorita atyának, Sujánszky Eusztáknak a visszaemlékezése, aki kézbesítette az imádságot. Az aradi História Domusban olvasható feljegyzése szerint Sujánszky 1849. október 6-án, valamivel hajnali '/25után lépett be Damjanich cellájába, aki kiparancsolta az éppen ott tartózko­dó hóhért, illetve az őrt is. Sokat beszélgettek a politikáról, Kossuthról meg Görgeiről, Damjanich nehezményezte, hogy nem golyó által végzik ki őket, majd felkérte a minorita atyát, hogy „az éj óráiban vigasztalhatatlan nője, Emí­lia számára némi megnyugtatásául általa készített imát imádott nejének" kézbe­sítse. Sujánszky természetesen ígéretet tett az imádság kézbesítésére, amit elő­ször Lakatos Ottó, Sujánszky rendtársa fordított le német nyelvről magyarra. Maga Sujánszky is ezt másolta le naplójába, majd a későbbiekben Lakatos Ottó Aradról írt feldolgozásában publikálta a napló kivégzéssel kapcsolatos részét. 33 Az eredeti példány híján tehát másolatokban, illetve magyar nyelvű fordítá­28 Roboz István: Midőn Kossuth Lajos imáját írtam a kápolnai elestek felett Adandón, Csapody Pál kastélyában. [Második rész.] Budapest, 8. 58. sz. (1884. február 28.) 2-3. p. 29 Ezernyolczszáz negyvennyolcz. 197. p. 30 Damjanich Jánosné Csernovics Emília életrajza. Jeszenszky Imréné Csernovics Lara feljegyzéseit közzéteszi Varsányi Péter István. In: Tanulmányok Csongrád megye történetéből. XXI. Szerk. Blazovich László. Szeged, 1994. 257-273. p. 31 Katona 205. p. 32 Hamvay 1910. 82-83. p.

Next

/
Oldalképek
Tartalom