Hausner Gábor szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 9. (Budapest, 2007)

ÉRTEKEZÉSEK, TANULMÁNYOK - SÜLI ATTILA: Egy litográfia és háttere: Zalatna. 1848. október 23-24.

veszélyezteti. A növekvő terhek miatt nem véletlen, hogy a XVIII. század legnagyobb parasztfelkelése, a Horea és Closca vezette mozgalom is az Érchegység falvaiból indult ki.

12 A felkelés leverése után az uradalom szerződésben rögzítette a falvakkal az elvárt szolgáltatásokat (1789). Alighogy aláírták a szolgáltatásokat szabályozó kontraktust a községek, a parasztok képviselőjük útján azonnal tiltakoztak a „kényszerszerződés" ellen a gyulafehérvári káptalannál, elsősorban a régi bányász privilégiumaikra hivatkozva. Ráadásul az uradalmi taxa továbbra is nőtt, a robotért az uradalom kevés bért fizetett. Az uradalom által kinevezett falubíró, aki a megbízásáért külön fizetett a tisztviselőknek, ellenszolgáltatás fejében a módosabbakat mentesítette a robot alól, és az így kiesett mennyiséget is a szegényebbeken hajtotta be.

13 A XIX. század elején az aranybányászatot már csak jelentősebb tőke befektetésével lehetett eredményesen művelni, erre azonban csak a módosabbak voltak képesek. A szegényebbek bérmunkát vállaltak náluk, illetve az uradalomnál. Sokan kizárólag mezőgazdaságból éltek, ennek ellenére mégis beíratták magukat a bányászanyakönyvekbe a kedvezőbb adózás miatt.

14 Ez értelemszerűen újabb ellentétekhez vezetett a vármegyével. Az uradalmi kohók fejlődése egyre több ölfa beszolgáltatását követelte meg, amit már a bányászparasztságon is követelt az uradalom. Emellett jelentkeztek még a vármegyei szolgáltatások és az egyes uradalmi tisztviselők zsarolásai. A megváltozott helyzetben a bányászkiváltságok érvényesítésére és tiszteletben tartására sem az uradalom, sem a megye részéről nem volt hajlandóság. A szikra 1819-ben lobbant lángra. A bucsumiak és a kerpenyesiek megtagadták az ölfavágást a kincstári kohók számára. Küldöttségüket az uradalom vezetése a zalatnai börtönbe vetette. A vármegye egyrészt békéltető küldöttséget menesztett a falvakba, hogy rábírják a jobbágyokat a szolgáltatások teljesítésére, ugyanakkor katonai végrehajtást is kért a főhadparancsnokságtól a Gubernium útján. A delegációnak tagja volt Aaron Sándor szolgabíró mellett Nemetzki János helyettes uradalmi prefektus

15 is, aki a 1848-ban meghatározó szereplője a zalatnai eseményeknek. Az ügyet végül csak erőszakkal, a katonaság kiszállásával tudták rendezni, a végrehajtást Tövissy Gergely alispán és Nemetzky irányították mint guberniumi biztosok.

16 1837ben az érchegységi falvak jobbágyai ismét beszüntetik a robotot, és ennek felvételét a vármegye csak katonai végrehajtással tudta kikényszeríteni.

17 Az utókor talán értetlenül állhat azon jelenség előtt, hogy miért a középső uradalom falvai elégedetlenkedtek állandóan? Ennek a magyarázata egyszerű. Zalatna, mint az uradalom központja erős nyomást gyakorolt a környező falvakra, ahol kevés volt a szabad bányász és sok a zsellér és jobbágy. Ezzel szem12 /. Tóth 1951. 121-122. p. 13 Uo. 136-139. p. 14 A bányászok nem viselték az 1 Ft-os fejadót, nem katonáskodtak és mentesültek a vármegyei terhek alól is. 15 Későbbi nevén: Nemegyei Miklós János. 16/. Tóth 1951. 158-163. p. 17 A gyulafehérvári erőd állományából 2 század gyalogost vezényeltek ki.