Hausner Gábor szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 9. (Budapest, 2007)

ÉRTEKEZÉSEK, TANULMÁNYOK - SZOLECZKY EMESE - CS. LENGYEL BEATRIX: „Az emberevő Canibálok is megjelentek" Az 1896-os Albatros-szerencsétlenség egy túlélő szemével

- Nohát én láttam jó néhányat - vetette ellene Woodward kapitány - akik avval dicsekedtek, hogy megértik a feketét, s mégis mindig azt tapasztaltam, hogy ők kerülnek először kai-kai-ra (megenni). Gondoljanak csak az újguineai és újhebridai misszionáriusokra, a mártírszigetre: Erromangára és a többire. Gondoljanak az ausztriai expedícióra, melyet darabokra téptek szét a Salamonszigeteken, a guadalcanari erdőben."

179 Emlékezzünk meg végül a hajó, az ALBATROS további sorsáról is. Hazatérése után Instruktionsschiffként használták, 1902 után pedig kiképzőhajónak a hazai vizeken. 1914-ben

180 az Arsenal állományába vették át, az ottani munkások lakóhajója lett. 1920-ban Olaszországnak ítélték, lőszerraktárnak használták. 1924-ben már szétszedték.

181 179 Jack London: Az elkerülhetetlen fehér ember c. elbeszélése. In: Jack London: Az óceán meséi. Ford. Fülöp Zsigmond. Az 191 l-es Atheneum-kiadás alapján. Budapest, 2002. 135. p. - A novellafüzér eredeti címe: Southern Sea Tales. 180 Az ALBATROS incidensét ekkor még említi von Khuepack zu Ried, Arthur: Die historische Entwicklung der habsburgischen Seemacht című írásában. Moderne Illustrierte Zeitung, 1914. 10-11. sz. II. rész: Unsere Kriegsmarine. 15. p. Ugyanitt Sterneckre vonatkozó adatok: Seeliger, Emil: Die Marineleitung. 67. p., képe 65. p. 181 Aichelburg 66-67. p.