Hausner Gábor szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 9. (Budapest, 2007)

GYŰJTEMÉNYI- ÉS MŰHELYMUNKA - PROHÁSZKA LÁSZLÓ: A Lehár-hadosztály jelvénye és plakettje

1919 elején Ausztriában, a stájerországi Feldbachban megszervezte a Lehárhadosztálynak nevezett kontingenst,

3 amely a Tanácsköztársaság bukása után 1919. augusztus 5-én lépte át a magyar határt. Csapata később betagozódott a Horthy Miklós vezette Nemzeti Hadseregbe, és Lehárt a szombathelyi katonai körzet parancsnokává nevezték ki. Amikor a román megszálló csapatok elhagyták Budapestet, 1919. november 14-én egységei élén Lehár Antal vonult be a fővárosba.

6 Horthy november 16-i ünnepélyes bevonulásának így inkább szimbolikus - és persze politikai - jelentősége volt. Lehár és a fővezér személyes viszonya nem volt felhőtlen. A saját katonái körében szigorú rendet és fegyelmet tartó ezredes nyíltan elítélte a Horthy parancsnoksága alá tartozó különítmények által elkövetett atrocitásokat. „Csapataimnak ez a jó híre, a bizalom, amit a terrorkülönítményekkel ellentétben a lakosság minden rétegénél élveztünk, a fővezérség szemében szálka volt" - írta A hadosztály átvonulása a régi Erzsébet-hídon naplójában.

7 Még nagyobb szálka lehetett Horthy Miklós szemében, hogy Lehár leplezetlenül vállalta legitimista nézeteit. A második királypuccs idején az 5 Anton Lehár: Erinnerungen. Gegenrevolution und Restaurationsversuche in Ungarn 1918-1921. (Hrsgb. Peter Broucek.) Wien, 1973. 91. p. 6 Gratz Gusztáv: A forradalmak kora. Magyarország története 1918-1920. Budapest, 1935. 258. p.; Dombrády Lóránd: A legfelsőbb hadúr és hadserege. Budapest, 1990. 26. p.; Romsics Gergely: Két bevonulás Budapestre. Rubicon, 2003. 7-8. sz. 5. és 10. p. 7 Lehár Antal: Egy katonatiszt naplója 1919-1921. História Plusz, XV. évf. 11. szám. [1993.] 16. p.