Hausner Gábor szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 9. (Budapest, 2007)

KÖZLEMÉNYEK - PALLOS LAJOS: PERPETUUM FIDELITATIS MONUMENTUUM 1748. - A hűség örök emléke. Egy XVIII. századi magyar vonatkozású katonai kitüntetés

hogy a tárgyalt érem a magyar katonák érdemérme lenne. Nézzük meg, hogy mit ír a hazai kitüntetés-szakirodalom. Az érdemérem első hazai említése a Felszeghy-féle kitüntetés-könyvben fordul elő a Mária Terézia Katonai Rend bemutatásánál.

8 Az említésnél a szerzők egy XIX. század végi osztrák munkára hivatkoznak, amelyet Hermann von Heyden írt.

9 Heyden a fent ismertetett érmet - az éremképeknek a fentivel megegyező leírása mellett - a következő elnevezéssel közölte: „Silber-vergoldete Belohnungs-Medaille für ungarischen Streiter im zweiten Schlesischen Kriege. 1748." Azaz: aranyozott ezüst jutalomérem (érdemérem) a második sziléziai háború magyar harcosainak. Mindehhez még hozzáfűzte, hogy az érdemérmet Mária Terézia alapította az aacheni békét követően a kiemelkedő teljesítményt nyújtó magyar segédcsapatok számára, akik az osztrák hadsereget támogatták a második sziléziai háborúban. Heyden műve képeket nem közöl.

10 Az érem leírása során Heyden foglalkozik még a portré alatti „R." szignóval, amit tévesen Rosnavia (Rozsnyó) magyarországi verdehellyel azonosít. Rozsnyón nem működött verde, ugyanakkor a szignót minden kétséget kizáróan helyesen azonosították a Jacques Roettiers munkásságának kutatói.

11 A Makai Ágnes és Héri Vera által készített kitüntetéskönyv szintén említést tesz az érdeméremről és ugyancsak Heydenre hivatkozik.

12 Több problémát vet fel a közelmúltban elhunyt neves kitüntetésgyűjtő, Tálas Géza közleménye, amely 1976-ban az Az Erem hasábjain jelent meg.

13 Tálas az érmet önkényesen a magyar önkéntesek érdemérmének nevezi. Heyden magyar harcosokról, illetve magyar segédcsapatokról tesz említést, ami megfelel az osztrák, illetve a magyar hadtörténeti irodalom szóhasználatának, amely a nemesi fölkelés meghirdetése nyomán kiállított magyar csapatok tagjait nem nevezi önkéntesnek.

14 Emellett Tálas az érem leírását is pontatlanul közli: az előlap köriratából nála hiányzik a „DGTMP" feliratrész, míg a hátlapon a „fídel" felirat „L" betűje helyett „I" betű szerepel, a hátlap közepén az osztrák főhercegi címer koronáját pedig tévesen a magyar koronaként azonosítja. Ezeknek a pontatlanságoknak minden bizonnyal a felhasznált fényképfelvétel tökéletlensége az oka. Ugyanakkor Tálas foglalkozik az „R" szignóval, és Joseph Roettiers amszterdami vésnök jeleként valószínűsíti. Mint láttuk, az azonosítás nem tökéletes, de a szerző ez esetben jó nyomon járt. Annál is inkább, mert jól vette észre, hogy a tanulmányában közölt 12. sorszámú darab, az Ezüst érem Osztrák Németalföldön művészeti érdemekért elnevezésű érdemérmet ugyanaz a művész készítette, mint a magyar segédcsapatok érdemérmének tulajdonított zsetont, csak ép8 Lásd az 1. sz. jegyzetet. 9 Hermann von Heyden: Ehrenzeichen (Kriegs-Denkzeichen, Verdienst- und Dienstalters-Zeichen) der erloschenen und blühenden Staaten Deutschlands und Osterreich-Ungarns. Meiningen, 1897. 226. p. No. 960. 10 A leírás alatt felsorolt szakirodalom erről az érdeméremről adatot nem közöl. 11 Lásd a 4. és 5. számú jegyzetet. 12 Lásd az 1. számú jegyzetet. 13 Uo. 14Zachar József hadtörténész szíves szóbeli közlésében megerősítette, hogy a sziléziai háborúkban részt vett magyar katonák kapcsán nem beszélhetünk önkéntesekről.