Hausner Gábor szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 8. (Budapest, 2005)

ÉRTEKEZESEK, TANULMÁNYOK - ZÁVODI SZILVIA: A soproni Magyar Királyi „Zrínyi Ilona" Honvédtiszti Leánynevelő Intézet

útján tudatták a gondviselőkkel. A növendékeket minden vasárnap és ünnepnap lehetett meglátogatni, délután fél hattól hétig. A leányokat minden első és harmadik vasárnap felkereshették a soproni „Rákóczi Ferenc" hadapród iskolában tanuló fiútestvérek. Minden látogató neve és mindenki, aki a növendéket az épületből kivitte, belekerült az ún. „Látogató könyv"-be. Kimenőre a tanuló csak bejelentett és a kivitelre jogosult rokonnal vagy ismerőssel mehetett. Az eltávozás a város területére szólt, azt elhagyni csak az igazgatónő engedélyével volt szabad. Kimenőre a szülőkkel és nagyszülőkkel minden hónap első és harmadik vasárnapján délelőtt tíz órától este nyolcig kerülhetett sor, távolabbi ismerősökkel csak minden első vasárnap. A látogatások alkalmával nyílt lehetősége a szülőknek, hogy felvegyék a kapcsolatot a gyermekek elöljáróival és érdeklődjenek a növendék előmeneteléről. Az igazgatóság lehetőséget biztosított arra, hogy a hozzátartozók bepillantást nyerjenek az intézet belső életébe, de nem ajánlották, hogy a gondviselők a tanulóról közvetlenül a szaktárgyakat tanító tanárral konzultáljanak. Ha az intézet vezetőségével a személyes kapcsolatfelvétel valamilyen oknál fogva nem jöhetett létre, az igazgatóság levélben kereste meg a szülőket, és ugyanezt az utat választhatták a gondviselők is. Ebben a kérdéskörben az intézet egy óvatos intéssel is élt. Leszögezték, hogy „az intézet egyébként minden beérkező levélre válaszol, és minden kérést elintéz. Ezért felesleges és nem is célszerű a kérést magasabb parancsnokság vagy közbenjárók útján az intézet igazgatóságához eljuttatni. Legjobb mód az egyenes út, a személyes vagy levélbeli érintkezés felvétele, mert esetleges félreértések így küszöbölhetők ki a legjobban, a kérés pedig így intéződik el a leghamarabb."

36 A növendékeknek kötelező volt minden héten szüleiknek vagy gyámjaiknak levelet írni. Az intézet a szülőktől is elvárta, hogy egy héten egyszer ők is írjanak a diákoknak, ezt nevelési célzatból tartották fontosnak. A levélpapírt, levelezőlapot és a bélyeget az iskola vásárolta meg a tanulók zsebpénzéből. Elelmiszercsomagot évente kétszer kaphattak a növendékek, születés- és névnapjukkor. Ezeken kívül mikuláskor érkezhetett egy édességcsomag. A jeles napi ajándékcsomagok öt kilogrammnál nem lehettek nehezebbek, és nem tartalmazhattak húsfélét. A születés- és névnapokat be kellett jelenteni év elején az osztályfőnöknek. Ha valakinek az ünnepnapjai kívül estek a tanéven, választhatott magának egy tetszés szerinti napot. A növendékek részére szánt zsebpénz és különóradíjakat postautalványon küldhették a szülők. 1941-ben a zsebpénz öszszege alsó évfolyamosoknak havi három pengő volt, míg a felsőbb tagozatosoknak havi hat pengő. A körlevél utolsó pontja azzal foglalkozott, hogy a növendékeket otthon abban a szellemben neveljék, ahogy az intézetben. Felhívták arra a figyelmet, hogy „különösen káros és fegyelemromboló, ha otthon a növendék szabadon nyilatkozhatik az intézet, ennek élete, rendszere és esetleg tanárnői ellen. Am ez hálátlanság is, mert hiszen a növendék a nemzet áldozatkészségének neveltje, s így csakis mélységes hála töltheti el mind a hozzátartozókat, mind a növendékeket az intézet iránt. [...] A szabadság a jó előmeneteli! növendék részére az 36 Körlevél 2. p.