Hausner Gábor szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 8. (Budapest, 2005)
GYŰJTEMÉNYI- ÉS MŰHELYMUNKA - DÉCSEY SÁNDOR: Az 1. honvéd aknakutató zászlóalj csapatzászlója 1948-ból
szervezték az 1. és a 2. önálló aknakutató századot. A munkát a Műszaki Vezetési Törzs irányította. Rövidesen újabb két századot állítottak fel, miután a romeltakarítások miatt megnövekedett a bejelentések száma. Az 1. honvéd aknakutató zászlóalj felállítása 1947-ben újabb átszervezésre került sor. Július 23-án felállították az 1. honvéd aknakutató zászlóaljat." Mlományának nagy részét az 1. és a 2. önálló aknakutató század adta. A zászlóalj 304 katonából állt, ebből 28 tiszt és 108 tiszthelyettes volt. (A Honvédelmi Tanács határozata alapján létszámát 1954-ben 1000 főre duzzasztották.) Még ebben az évben (október 11-én) pályázatot írtak ki egy aknakutató jelvény megtervezésére. Talán nem meglepő, hogy ilyen formán is meg akarták különböztetni a legveszélyesebb és ugyanakkor legfontosabb munkát végző honvédeket a többi alakulatoktól. A pályázati kiírás szerint: „A jelvénynek kifejezésre kell juttatnia: a) Az aknakutató és tűzszerész jelleget; b) az alakulatoknál eltöltött idő tartamát (1/2 - 1 - 2 év); c) a szolgálat ideje alatt a szolgálat sajátosságának következtében megsebesült-e (1-szer, 2-szer, 3-szor) vagy hősi halált halt-e." A pályamunkák beadási határideje 1947. november 15-e volt. A legjobbnak ítélt pályamű 500 forint díjazásban részesült. Ezen kívül kiosztottak még egy 300 és egy 200 forintos díjat is. 7 A pályázatok elbírálása nem tartott sokáig, mert 1948. január 12-én már meg is jelent a rendelet az új jelvényről. 8 Az aknakutató jelvényt a jobb zubbonyzseb felett kellett viselni. A jelvénynek négy fokozata volt. A rV. (bronz) fokozatot minden tiszt, tiszthelyettes és legénységi állományú honvéd viselhette, aki tényleges szolgálatot teljesített valamely aknakutató alakulatnál. A III. (ezüst) fokozatra az volt jogosult, aki „legalább 6 hónapon át aknamezőn dolgozott, vagy életveszélyes tűzszerész szolgálatot látott el." AII. (arany) fokozat megszerzéséhez legalább 12 hónap szolgálat kellett a fent ismertetett körülmények között. Az I. fokozatot (zománcozott jelvény) az kapta meg, „aki a szolgálat sajátossága folytán olyan súlyosan megsebesült hogy tűzszerész, illetve aknakutatási munkát folytatni tovább nem tud - továbbá mindazon honvédegyén legközelebbi hozzátartozója részére, aki hasonló körülmények között hősi halált halt". A sebesülések számát 1, 2 vagy 3 ék alakú ezüst-, illetve (4 vagy több sebesülés esetén) egy aranypánt jelezte, melyeket a jelvény alatt 3 cm-re ékkel lefelé kellett viselni. A jelvény viselendő volt mind zubbonyon, mind köpenyen (a sebesülési pántok csak zubbonyon). A jelvény viselését később kiterjesztették a folyami erőknél 6 HM 1947/eln. 1500. sz. rendelet. 7 449.150/ mű. közi. - 1947. sz. körrendelet. Aknakutató alakulatok részére hajtókaszín és csapatjelzés rendszeresítése. Honvédségi Közlöny, 3. (LXXiV.) évfolyam, 31. szám, 293. p. 8 481.462/ mű. közi. - 1947. sz. körrendelet. „Aknakutató jelvény" rendszeresítése az aknakutató alakulatoknál szolgálatot teljesítők részére. Honvédségi Közlöny, 4. (LXXV.) évfolyam, 2. szám, 22. p.
