Hausner Gábor szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 8. (Budapest, 2005)

ÉRTEKEZESEK, TANULMÁNYOK - R. VÁRKONYI ÁGNES: Akikért a harang szól. 1456 és 1956 emlékezete

után Lipót császárral és magyar királlyal előnyös békét kötött Vasvárott, hatalmas váruradalmaival együtt megtartotta az elfoglalt Váradot és Érsekújvárt. A politikai irányváltásra kényszerült magyar főrendek pedig hamarosan elvesztik európai hírű államférfiukat, Zrínyit is. Mégis, az erdélyi magyar deák a győztes táborában, annak kétszáz évvel előbbi csúfos veresége színhelyét „királyi gyönyörűségű" emléknek minősítette. Elárulja a többes szám, hogy Hunyadi Jánost nemcsak Rosnyai nevezhette „Vitéz jó Apánk"-nak. A törököt kiűzték, Kapisztrán János pátert szentté avatták. 1758. augusztus 19-én XIII. Kelemen pápa (1758-1769) a Habsburg királyokat Magyarország „apostoli királya" címével ékesítette fel, megemlékezett a magyar nép török elleni harcairól s Hunyadi győzelmének európai jelentőségéről. Megállapította, Nándorfehérvár „nevének olyan dicsőséget biztosított, hogy az a késői évszázadokban sem fog feledésbe menni". Hunyadi tananyag lett. Losontzi István tankönyvéből a XVQI-XIX. század fordulóján azonban már csak ennyit tudhattak meg róla az iskolások: Kapisztrán János híres baráttal „a magyarokkal és keresztes katonákkal nagy bátorsággal a törökök ellen mentek, azokat elkergették." A magyar történettudomány azóta behozta évszázadok mulasztásait. Megkezdte összegyűjteni a forrásokat. Bebizonyosodott, hogy nemcsak Magyarország hanem Lengyelország, Moldva, Havasaifölde, Bulgária, Szerbia, Horvátország, Itália és Európa csaknem minden országa őrzi Hunyadi emlékezetét. Tisztázták, a feltárt források lehetőségei között, származását. Bonfini véleménye a család római eredetéről a reneszánsz történetfelfogására általában jellemző nézetnek minősült. Heltai szép meséjének, hogy Hunyadi János a hatalmas magyar király és császár törvénytelen gyermeke lett volna, valóságeleme annyi, hogy Zsigmond járt Erdélyben. Az elérhető források szerint Zsigmond a havasaiföldei származású Vajk udvari vitézének és az ő fiának, Jánosnak adományozta Hunyadvár birtokát (1409). Hunyadi tehetségét udvari szolgálata, itáliai útja is fejlesztette, tisztségei páratlanul sikeres pályát, emelkedő karriert jeleztek: 1439-ben szörényi bán, két év múlva erdélyi vajda, 1442-ben nándorfehérvári főkapitány. Várnánál csatát vesztett és meghalt Ulászló király (1444). Mi történt valójában? Kimutatták a kutatók, hogy a kortársak vádjai Hunyadi vagyonszerzéséről alaptalanok; gyors előrejutását az országos méltóságokban tehetségének, központosító politikájának köszönhette. A király 1446-ban kinevezte az ország kormányzójává. A vizsgálatok egyértelműen kimutatták, hogy bár őt is jellemezte korának birtokgyűjtő szenvedélye, mindent megtett, hogy megmentse az országot a belső pártharcok bomlasztó következményeitől. Ellenséges támadások között, életveszélyes fenyegetések kereszttüzében harcolt az ország szétdarabolása ellen. Az európai és a magyar viszonyokat alaposan ismerő Aeneas Silvius Piccolomini így minősítette az országot: „a magyar állam megrendült, összeomlott..." Mégis Hunyadi meg tudta akadályozni, hogy bekövetkezzék a tragédia, és az ország elveszítse működőképességét. A rigómezei csataveszés (1448) után Hunyadi lemondott a kormányzóságról (1453), szövetséget kötött nemcsak Szkander béggel, hanem a cseh kormányzóval, a havasaiföldei vajdával, magyar főméltóságokkal. Tanulmányok tisztázták Hunyadi korának társadalmi mozgását, feltárták, hogyan alakultak ki hatalmas birtokai, mivel jártak Zsigmond központosító kezdeményezései és