Hausner Gábor szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 8. (Budapest, 2005)

ÉRTEKEZESEK, TANULMÁNYOK - R. VÁRKONYI ÁGNES: Akikért a harang szól. 1456 és 1956 emlékezete

II. Mohamed (1430-1481) török császár, amint kitűzte lófarkas hadi jelvényét Konstantinápoly tornyaira, azonnal az Oszmán Birodalom „Fényes kapujá"-nak nevezte el Bizánc büszkeségét, s a hihetetlen dinamizmussal kialakult oszmán világhatalom központjából kiinduló hódítás, mint az áradat, feltartóztathatatlan. III. Callixtus pápa (1455-1456) 1456. június 29-én bullát adott ki: minden templomban, monostorban, apátságban háromszor kongassák meg a harangokat és imádkozzanak, hogy a keresztény világ összefogjon, és sikeresen harcoljon az oszmánok ellen. De a hírközlés lassú, Európa távolságai nagyok, útjai rosszak, a futár lovak fáradékonyak. Nándorfehérvárt körülvette az oszmánok hadiflottája és szárazföldi hadereje. Július 4-én megkezdődött az akkori idők leghevesebb ostroma. Mi történt valójában, hogyan történt és miért így történt? Évszázadok folyamán különböző válaszok hangzottak el, de abban minden kor véleménye megegyezett, hogy európai jelentőségű győzelem született. Thuróczy a Chronica Hiingarorum (1488, Brünn, Augsburg) lapjain már főhőse, Hunyadi győzelmének az akkori felfogás szerint világra szóló jelentőségét hangsúlyozta. Mohamedet, „aki maga akart uralkodni az egész földkerekségen [...] Paraszti kéz verte le, járatosabb a kapa, mint a fegyver forgatásában; s aki kürtök, harci dobok hangjai mellett nagy vigassággal jött, rútul futamodott meg." Bonfini a Hungaricarum rerum decades IV et dimidia című művében (1568, Basel) részletesen leírja az előzményeket Kapisztrán János (1386-1456) híres ferences hitszónok Budára érkezésétől kezdve. Részben a katonák szemtanúi közlésére, ellenőrizhető hagyományra épített. Mátyás király politikáját, a reneszánsz világában kibontakozó hírét szerinte a röviden Corvinusnak nevezett Hunyadi János nemzetközi dicsősége alapozta meg. Heltai Gáspár a közönségnek írt, s a Krónika az magyaroknak dolgairól című, 1575-ben Kolozsvárott megjelent műve terjesztette el a nándorfehérvári győzelem részletes történetét. Heltai már az újkor vállalkozója volt, könyvkiadó, saját városi nyomdával, papírmalommal, jól szervezett könyvpiaccal. Erdekébe vágott, hogy műveit megvegyék. Humanista tudással Bonfini alapján írt, de szuverén alkotói módszerrel és nagy művészettel. Elvetette Bonfini véleményét Hunyadi származásáról, mivel „kedvesködni akarván Mátyás királynak, a rómaiaktól hozza alá az ő eredetit". Helyette bizony ő is kedveskedni akart, de már az új közönségnek. Bonfini egyik megjegyzését kiemelte, kiszínezte, izgalmas szerelmi királytörténetté kerekítette: Zsigmond király Erdélyben járt, és beleszeretett a Morsinai-család szép lányába, s kész a főhős, Hunyadi János királyi származásának regénye. Heltai ismerte az olvasókat. Helyesebben a hallgatókat, mert ez a társadalom jórészt még élőbeszédből, felolvasásból, képekből nyeri információit. Az emberek többsége az ismereteket hallás útján, anyanyelvén fogadja be, a történeteket képsorokban elbeszélve érti meg. Többnyire csak az írástudók mélyedtek el a könyvekben, a fogalmi nyelv a magasan képzett kevesek nyelve volt. Még hosszú ideig gyakorlat, hogy csoportosan hallgatják a jó felolvasót. Heltai tudta, az emberek történetekben értik meg és raktározzák el a múlt eseményeit.