Hausner Gábor szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 8. (Budapest, 2005)

KÖZLEMÉNYEK - POLLMANN FERENC: A Bokréta utcától a Szamárszigetig. Paszterkó József első világháborús levelei

huszárok is azzal a tudattal indultak végsőkig elszántan kézitusára a támadó oroszok ellen, hogy ha vereséget szenvednek, nemcsak a csata, de valószínűleg az egész háború és vele Magyarország is elvész. Hiába deríti ki azután utólag a hadtörténész, hogy nem annyira a védők hősiessége, mint inkább az arcvonal más szakaszain bekövetkezett kedvezőtlen fejlemények késztették visszavonulásra az orosz csapatokat, ez mit sem von le a magyar huszárok önfeláldozásának valódi értékéből. Paszterkó és társai tehát igenis megérdemlik, hogy emlékezzünk rájuk akkor is, ha szinte nem is harcoltak - csupán szenvedtek és meghaltak a hazájukért. FROM BOKRÉTA STREET TO THE DONKEY ISLAND JÓZSEF PASZTERKÓ'S LETTERS FROM THE FlRST WORLD WAR The history of the First World War is the history of senseless suffering, too. József Paszterkó died on 13 January 1916, on the Island of Asmara, in Italian captivity. His letters oudine the fate of a man who put on the uniform out of necessity; a man whose sacrifice for the king and the homeland was entirely wasted - he did not even get the chance to suffer and die for a noble and reasonable purpose. The succeeding generations, however, should not underrate this man's firmness, just because it proved to be useless on the whole. Paszterkó and his comrades in misfortune deserve to be remembered, although they hardly took part in the fight - they merely suffered and died. VON BOKRÉTA STRABE BIS ZUR ESELINSEL BRIEFE VON JÓZSEF PASZTERKÓ VOM ERSTEN WELTKRIEG Die Geschichte des ersten Weltkriegs ist unter anderem auch die Geschichte des sinnlosen Leidens. József Paszterkó starb am 13. Januar 1916 in italienischer Kriegsgefangenschaft auf der Insel Asinara. Aus seinen hinterlassenen Briefen zeichnet sich das Schicksal eines Menschen ab, der sich aus Zwang die Uniform anzog und seine Opferbereitschaft, die von ihm für König und Heimat verlangt wurde, ging im Ganzen verloren: er bekam nicht einmal eine Chance, für einen sinnvollen und edlen Zweck zu leiden und schließlich zu sterben. Die Nachwelt darf aber bloß deswegen seine Bereitschaft nicht unterschätzen, weil er sich vom Standpunkt des Ganzen überflüssig bewies. Paszterkó und seine Kameraden haben es verdient, dass wir uns an sie erinnern, auch dann, wenn sie kaum kämpften - nur litten und starben.