Hausner Gábor szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 7. (Budapest, 2004)

GYŰJTEMÉNYI- ÉS MŰHELYMUNKA - LUGOSI JÓZSEF: A Hadtörténeti Múzeum legújabb fegyverkollekciója (3. rész)

röket, s a teremtő igyekezet nyomán megszületett az első önműködő lőfegyver: a géppuska. A nagy kiterjedésű és összefüggő arcvonalak kialakulása, a harcrend megnövekedett mélysége, az állásrendszerek kiépítettsége és szervezettsége stb. az első világháborúban újabb fegyverszaki követelményeket támasztott a hadseregek elé: a lövészszakaszok és -századok is sorozatlövő fegyvereket igényeltek. Ezeknek viszonylag könnyűeknek kellett lenniük. Indokoltnak látszott, hogy könnyű sorozatlövő fegyverekkel a harci repülőgépeket is felszereljék. Megjelentek a „könnyű géppuskák", a golyószórók. A golyószóró végül is az első világháború állásharcaiban született fegyver. Külföldön könnyű géppuskának is nevezik. Lőeljárása a kis befogadóképességű tár és a léghűtéses cső miatt a rövid sorozatokból álló tűzcsapás. A Magyar Honvédségben 1931. szeptember 9-én rendszeresítették a rövid csőhátrasiklásos, merev reteszelésű, 1931 M., 8 mm-es golyószórót. Egyes- és sorozattűz leadására alkalmas. Érdekessége, hogy hatásfokát növelendő, a cső torkolatára szerelt tűzrejtőt visszalökéserősítő gyűrűvel látták el. Ez egy kamra, mely a csőtorkolatnál felfogta a keletkező gázokat, így ezek visszahatottak és elősegítették a cső hátramozgását. Elsütő-szerkezeténél az egyes- és sorozattűz leadása átállítás nélkül történhetett, egyes tűznél az elsütőbillentyű felső, sorozattűznél az alsó részét kellett meghúzni. A golyószóró nagy hátránya volt, hogy a kireteszeléshez, illetve az előresikláshoz nagyon sok energia használódott fel a görgők kényszerpályán történő, valamint a reteszelő-rúd és a zára hüvely menetei közötti súrlódásának legyőzésére. Ugyanezért szerkezeti gyengesége volt az állandó olajozási szükséglet. Az 1931 M., 8 mm-es peremes töltény is bonyolította a fegyver amúgy sem egyszerű szerkezetét, ugyanis a legfelső töltény peremének az utána következő töltény pereme elé kellett kerülnie, különben akadály képződött. Ennek megakadályozására egy külön alkatrészt, töltényelosztót szereltek a fegyverbe. A golyószóró az 1938 M., nehéz golyószóró állvánnyal és körcélgömbbel csapatlégvédelmi feladatokat is ellátott. Az állvány 23,15 kg tömegű volt, 75 fokos magassági és 360 fokos oldalirányzást tett lehetővé. A honvéd gyalogság a háború kezdetén az 1907/31 M., 8 mm-es Schwarzlose géppuskával rendelkezett, amelyet az első világháborúban rendszeresítettek. 1931-ben a tompacsúcsú töltény helyett hegyes csúcsú töltény kilövésére tették alkalmassá. Az első világháborúban jól bevált, a második világháborúban már korszerűtlen típusnak számított. Gáznyomásos, késleltetett nyitású, tömegzáras fegyver volt. A reteszelést a zár tömege, a csuklós szerkezet és a zár mögé helyezett helyretolórugó végezte. A késleltetett zárszerkezet miatt a töltényeket olajozni kellett, egy kis olajszivattyú minden töltés előtt egy csepp olajat juttatott a töltényűrbe. Az eljárás hátránya az volt, hogy az olaj (a speciális olajokat kivéve) a nagy hidegben megfagyott, s a géppuska működését megbénította. Szerkezete nagyon bonyolult, sok, nehezen megmunkálható alkatrészből állt, gyártása kb. 3000 gépi és kézi művelettel történt. Harcászati-technikai hátrányai késztették a hadvezetést, hogy megvásárolják a német. 1942 M., 7,92 mm-es Grunov egységes géppuska („villám-géppuska") licencét. Ezt a fegyvert villaállványról golyószóróként, háromlábú állványról géppuskaként használták. A HM