Hausner Gábor szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 7. (Budapest, 2004)
ÉRTEKEZÉSEK, TANULMÁNYOK - HORVÁTH LAJOS: Az inszurrekciós gyalogság 1809-ben
zászló utca elején, háta mögé helyezett dobokkal állt, és külön zászlóőrség vigyázott rá. Érdekes, hogy tisztelgésre nem kellett meghajtani senki előtt, ahogy azt a szabályzat előírta: „Közönségesen meg kell jegyezni, hogy a 'Zászlóval nem köszöntenek senkit." A Tolna megyei zászló például cseresznyepiros alapszínű, egyik oldalán Szűz Mária képe „Beatae Virgini Mariae, Patronae Regni Hungáriáé" felirattal, másik oldalon a megye címere felett „Pro Rege lege - et Patria" (királyért, törvényért és hazáért) felirat, azon belül pedig „Hoc Vexilum CTTus Tolnensis, Anno 1805." (Tolna vármegye zászlója, 1805. évben) felirat. A zászló mindkét oldalán középen az előbb leírt ábrázolások alatt „a kegyelmes és méltóságos gróf Apponyi Antal, a vármegye főispánjának címere állt, „élénk színekkel és művészi kezekkel festve". 22 A többi megye zászlói is hasonlóak, formájukat általában a megyei közgyűlések határozatai dokumentálták, és rendszerint a megye címerét és a Szent Szűz képét hordozták. Igen kevés fennmaradt zászló áll rendelkezésre - az említett Tolna vármegyei zászló például az 1903-ban Pécsen tartott emlékműavató után veszett el. A Hadtörténeti Múzeumban csak lovassági felkelő zászlók találhatók. Ruházat és felszerelés A továbbiakban a rendelkezésre álló képi, tárgyi és írott forrásokból megkíséreljük a viselet rekonstruálását. E tekintetben egyik fontos forrásunk az a haditanácsi jegyzék, amely az 1808. október 24-i „felszerelési ígéretek" elmaradásáról szól. Az ígéretek kurtítását hét pontban foglalták össze az alábbiak szerint. 2 ' - A rézdobok helyett fadobokat osztottak ki. - A csutorákat (fa kulacsokat) a nemességnek kellett beszerezni. A tolnai gyalogszázadnak például a puskákkal együtt utólag küldték meg a Budán időközben beszerzett csutorákat. 24 (Ebből az esetből is vélhető, hogy ez sem feltétlenül volt az egész felkelő seregben teljesen egységes.) - Mivel nem volt raktáron, ezért nem is helyezték kilátásba a hátbőröndök szétosztását. Azokat a megyék közben vagy megvásárolták, beszerezték, esetleg csináltattak, vagy sem. - Lehetetlenné vált elegendő világoskék posztó beszerzése, ezért engedélyezték a sötétkék posztó használatát is. Azok a vármegyék, amelyek Budán már nem tudtak anyagot beszerezni, a legkülönbözőbb források után kellett nézzenek, így például Tolna vármegye közvetlenül a Gráci Posztógyárból vásárolt csapata számára posztót. 21 - Kész ruhák helyett többnyire a kiszabott posztót küldték szét, a vármegyéknek kellett megvarratni a ruhákat. így aztán megtörténhetett, hogy különböztek 22 Tolna Megyei Levéltár 1805/1549. kg)'. Ezúton mondok köszönetet a Tolna Megyei Levéltárnak az iratról készséggel küldött másolatért. 23 Veress D.: i. m. 11. p. 24 Dr. Horváth Árpád: Tolna vármegye és az utolsó nemesi felkelés. Tanulmányok Tolna megye történetéből. III. k. Szekszárd, 1972. 148. p. 25 Uo. 142. p.
