Hausner Gábor szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 7. (Budapest, 2004)
ÉRTEKEZÉSEK, TANULMÁNYOK - HORVÁTH LAJOS: Az inszurrekciós gyalogság 1809-ben
rendelkezésre álló fegyverzet minden valószínűség szerint kevéssé tette lehetővé ezek tényleges megkülönböztetését.) A tanítás szabályzata külön fejezetben foglalkozik a könnyűgyalogossal. A könnyűgyalogos szerepre történő kiválasztásnál az erősebb, fortélyosabb, bátrabb, a terepen jól tájékozódó, egyéni harcra hajlamosabb, vadászatban jártas személyeket kellett előnyben részesíteni. Ezek a könnyűgyalogosok az 1848-as harcmód csatárainak elődei, a „puskázok". Szerepük megegyezik a francia zászlóaljak" tirailleur, voltigeur századainak szerepével. Mégpedig a szabályzat azzal indokolja ennek a gyalogos formának a kialakítását az inszurrekción belül, hogy ,,a' Magyar Nemzet közönségesen a' harcznak ezen a nemére igen alkalmatos, és majd minden tulajdonságokkal bír, melyek a' könnyű gyalog katonában megkívántatnak". 12 A batallion hadrendje szerint a négy sorszázad állott elől, mögöttük száz lépésnyire középen a kettő könnyűszázad, amely az előtte lévőket megkerülve ment az arcvonal elé és vezényszóra szétbontakozott. Kettő-kettő század jelentett egy osztályt, a századok számozása jobbról indult. A kettő századból álló osztály mellett még önállóan manőverezhetett a félszázad, azaz kettő szakasz együtt (ez a legkisebb olyan alakulat, amelyre rendes esetben még jutott egy tiszt). A könnyűgyalogság tehát láthatóan a többiek zárt rendjétől eltérően, lehetőség szerint egymástól legalább öt, legfeljebb tíz lépésnyire lévő, 2-3 közvitézből álló csoportokba (tagokra vagy láncszemekre) szakadozva bontakozott szét a hadrend előtt mintegy 300 lépésnyire, azaz mintegy puskalövésnyire. A láncszem katonái egymást tűzzel biztosították (egy ki nem lőtt fegyver mindig kellett legyen egy-egy ilyen 2-3 fős tagnál). A láncszemben maradás olyan szigorú kötelem volt, hogy annak elhagyásáért halál járt. („Kegyelem nélkül halál a fején azon puskázónak, aki kötelességérűl elfelejtkezvén, a Lánczát elhagyja." n ) Ez a laza harcrend próbálta volna az ellenség hasonló harcmódba fejlődött részeit visszaszorítani, közeledő zárt sorait puskázással megbontani, tisztjeit kilőni. Helyiségharcban is igen kézenfekvő harcmód volt ez. A felkelők helyiségharcban tanúsított elszántságát pedig bizonyítja az, hogy Montrun tábornok, aki mint „ácsi győző" vonult be a francia hadtörténetbe, sok katonát és tisztet veszített, amikor a csatát követő napon esett harcokban Ács falu bevételéért küzdött. A falu védelmében itt 57 nemesi felkelő vitéz is elesett. 14 A győri ütközet alatt a báró Eckhardt ezredes, a 3 2-es (magyarországi legénységű) sorgyalogezred parancsnoka által vezetett „Eckhardt-dandár" részeként harcoló Pesti 2. gyalog zászlóalj saját könnyűgyalog osztályával - „tirailleur"-jeivel - Kotsner százados vezetésével az égő Szabadhegy faluig nyomult előre. Itt az ellenséggel kézitusába keveredtek. 15 Az említett esetek azt sejtetik, többször is került sor könnyűgyalog jellegű összecsapásra a győri csatában és az 11 Rayjonson: Napoleonic Armies. London 1984. 16. p. 12 A Tanítás Regülamentuma a Magyar Felkelő Nemesség Gyalogságának számára. Pest, Hartleben, 1809. 5. p. 13 A Tanításnak Regulamentuma. i. m. 26. p. 14 Veress D.: i. m. 179. p. 15 R. Km: i. m. I. k. 189. p.
