Hausner Gábor szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 7. (Budapest, 2004)

GYŰJTEMÉNYI- ÉS MŰHELYMUNKA - DÉCSEY SÁNDOR: A Hadtörténeti Múzeum zászlószalagjai

tő el kiállítás zászlóanyag szerepeltetése nélkül. Ez azonban problémákat is okozhat. Különösen a szalagok esetében igaz a megállapítás, hogy komoly dilemma a bemutatás mikéntje. AXLX. századi szalagok nagy részén a szalagágak mindkét oldalán (összesen tehát négy helyen) szerepel felirat. Egy nem körüljárható vitrin esetében a feliratok és jelképek egy része elvész a nézők számára. Ugyanez igaz a zászlókra is. A rendező muzeológus feladata eldönteni, hogy a felirat mely részét tekinti fontosnak (az alakulat neve, a zászlóanya neve, a jelmondat, az adományozás ideje). Ha függesztve van a szalag, akkor minden információ megmutatása lehetséges. Ebben az esetben azonban a szalagot alá kell támasztani, mert huzamosabb függés során az anyag saját súlyától megnyúlhat, végső esetben el is szakadhat. E célra valamilyen üveg vagy plexi (mindenképpen anyagsemleges) installáció felhasználása a legalkalmasabb. A plexivel annyi gond van, hogy ha a szalagból néhány textilszál kiáll, azokat a plexi statikusan magához vonzza, megbontva ezzel az anyag egységét. Fektetés esetén értelemszerűen elvesznek az egyik oldal információi. Ekkor azonban az anyag stabilan alá van támasztva, tehát a fizikai károsodás szinte teljesen kizárható. A zászlók - és minden textil alapú műtárgy - esetében kiállítási alapelvnek kell tekinteni a következőket: 1. A fényerő nem haladhatja meg az 50 luxot. Javasolt a természetes fény teljes kizárása. 2. A vitrinek legyenek teljesen por- és légmentesen záródóak. Vitrinen kívül legfeljebb 1945 utáni anyagok mutathatóak be. 3. A páratartalom 45-55% között mozogjon. A páratartalmat szilikagéllel lehet állandósítani. 4. A hőmérséklet 20-22 °C között legyen. Fontos, hogy a páratartalom és a hőmérséklet közül legalább az egyik állandó legyen. 5. Textília fél évnél tovább ne maradjon folyamatosan kiállításban, mert még a lehető legideálisabb körülmények között is romlik az anyag állapota. Minden szempont közül ez utóbbi megvalósítása a legnehezebb, különösen az egyedi darabok esetében. Természetesen az általában szűkös anyagi feltételek miatt a fenti szempontok maradéktalan betartása szinte lehetetlen. Fontos muzeológiai alapelv, hogy a kiállítás-látogatók minél tökéletesebb „kiszolgálásán" kívül a legnagyobb figyelmet a műtárgyak megóvására kell fordítani. A zászlók és a szalagok esetében lehetőség van replikák vagy másolatok készítésére és kiállításon való szerepeltetésére. A látogatók azonban általában előnyben részesítik az eredeti tárgyakat. Nem lehet igazságot tenni ebben a kérdésben, hiszen a múzeumok alapfunkciói között egyforma súllyal szerepel az anyag megőrzése és megóvása, valamint a bemutatása is. A magunk részéről, noha tisztában vagyunk azzal, hogy jobb az eredeti, az állandó kiállítások esetében előnyösebbnek látjuk a textil alapú tárgyak replikákkal és másolatokkal való pótlását. Ez persze további dilemmákat vet fel. Például egy XVIII. századi zászló esetében szinte egyáltalán nincs lehetőség tökéletes replika készítésére, hiszen nem állnak rendelkezésre az eredeti anyagok és technikák, vagy irreálisan magas lenne az előállítási költség. Egy mai anyagokkal és mai technikákkal készült másolat pedig nem adhatja vissza az eredeti