Hausner Gábor szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 7. (Budapest, 2004)

GYŰJTEMÉNYI- ÉS MŰHELYMUNKA - DÉCSEY SÁNDOR: A Hadtörténeti Múzeum zászlószalagjai

Décsey Sándor A HADTÖRTÉNETI MÚZEUM ZÁSZLÓSZALAGTAl Jelen írás célja a Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeum Hadtörténeti Múzeum (a továbbiakban: Hadtörténeti Múzeum) Zászlógyűjteményében található zászlószalagok bemutatása, e speciális anyagcsoport minél részletesebb ismertetése. A gyűjtemény jellegéből adódóan a dolgozat a katonai és félkatonai zászlószalagokkal foglakozik, hiszen a megvizsgált anyagcsoport szinte 100 %-ban ilyenekből áll. A témaválasztás első hallásra talán furcsának, már-már abszurdnak tűnhet, de ez, mint majd kiderül, nem így van. (A dolgozat a Múzeum 2004. évi kiállítási állapotát tükrözi.) A vexillológiával, mint a történelem egyik segédtudományával hazánkban igen kevesen foglalkoznak, és nagyon csekély a tudományos igényűnek nevezhető publikációk száma is. Különösen igaz ez a megállapítás a zászlószalagok, illetve a zászlók egyéb „alkatrészei" esetében. Gondolunk itt a csúcsra, a rúdra, a zászlótartói vállövre és az egyéb kiegészítőkre. A dolgozat megírásához a (kis számú) könyvészeti anyagon kívül felhasználtuk a Zászlógyűjtemény szakleltárkönyvének és leírókartonjainak adatait. Ezeket saját megfigyelési és mérési adatokkal egészítettük ki, illetve pontosítottuk, ahol az szükséges volt. A szalagok fontos helyet foglalnak el a gyűjteményben. Nélkülük ugyanis szinte lehetetlen volna azonosítani a standardizált korokból származó zászlókat. Ennek oka, hogy magukon a zászlókon semmilyen - a tulajdonos alakulatra utaló - jel, jelzés, felirat vagy címer sincs. Minden ilyen információt a szalagok hordoznak magukon. Ezért is jelent komoly problémát, ha elszakad egymástól a két tárgy: a zászló és a szalag. A XVIII-XLX. századból származó darabokat, (had)történelmi információforrás-szerepükön túl, érdemes művészettörténeti anyagként is megvizsgálni. Nem egy közülük valódi mestermű, kora művészetének kiváló darabja. Az arany- és ezüstszálakból készült gazdag hímzés, a címerek meglepően részletgazdag kidolgozása néha még a szakembert is ámulatba ejti. Nem szabad megfeledkezni a későbbi korok szalagjairól sem. A XX. században készült darabok elsősorban nem anyagukkal vagy kidolgozottságukkal hívják fel magukra a figyelmet: a rajtuk olvasható jelmondatokon keresztül egyfajta tükörképét adják az adott korszak politikai-ideológiai viszonyainak. A kutatási terület nem könnyű, bőven ad még munkát a kevés számú kutatónak. A vexillológia, személyes, elfogult véleményünk szerint, a történelem segédtudományai közül az egyik legszebb terület, ami hosszú évek után is meg