Hausner Gábor szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 6. (Budapest, 2003)

ÉRTEKEZÉSEK, TANULMÁNYOK - CZAGA VIKTÓRIA: A Harcos Emlék – szoborsors Magyarországon. (A Hentzi-emlékmű története)

kétemeletes és a Sándor-palota egyemeletes épülete tette.

74 A hely kiválasztása önként adódott: a tér közelében, a Tabáni (Vízi) kapunál sebesült meg halálosan a budai várparancsnok. Az időpont úgyszintén: a testvérvárosok lakosságát emlékeztette arra, hogy két évvel korábban e napon - 1849. július 11-én - vonultak be Budára Haynau táborszernagy csapatai. A május közepére elkészült emlékművet'

3 Bécsből Budára szállították, majd összeállították. A művelet komoly előkészületeket igényelt, többek között a téren vagy a közelében kohót kellett építeni és működtetni,

76 majd - az ünnepségre készülődve - lebontani s a nyomait is eltüntetni. Az avatási ünnepségről a korabeli sajtó részletesen beszámolt.

7, A budai vár sem előtte, sem utána nem volt ehhez hasonló nagyszabású katonai ünnepség és felvonulás színhelye. Ferenc József az ekkor már Magyarország polgári és katonai kormányzójának kinevezett Albrecht, valamint Ernst és Károly Lajos főhercegek, Grünne gróf főhadsegéd, negyven tábornok, több száz törzs- és főtiszt kíséretében leplezte le az emlékművet. A tábornokok között jelen voltak a magyarországi és az erdélyi hadjárat hadvezérei, többek között Simunich, Jellacic, Csorich, Braida, Schlick, Lederer, Úrban, Windisch-Grátz, de a politikailag kényelmetlenné vált, éppen ezért még 1850-ben nyugdíjazott Haynau

78 neve nem szerepelt a meghívottak listáján. A császár vendége volt Hentzi családja - özvegye és fia,

79 valamint a tisztek között lányának férje, Emil Mollinary -, továbbá a Vár védelmében részt vett s az ostromot túlélők közül tíz törzstiszt, 91 főtiszt és 85 főnyi legénység.

80 augusztus 15. 4. sz.; Budai Újság, 1918. szeptember 1. 52. sz.; Képes Kivin ka, 1933. augusztus 13. 33. sz. A királyi palotát, az ostrom nyomait eltüntetendő, az ifjú császár látogatását megelőzően tatarozták. A város és a vár romos állapotáról: Török Pál: Pest-Buda 1850-ben. Statisztikai Közlemények. Szerk. Dr. lllyefalvy Lajos. 80/4. sz. 35. p. és passim. 74 A századforduló nagy palotaépítkezése során teljesen átalakított téren mára egyedül a Sándorpalota, mint a tér történetének egyedüli szemtanúja, maradt fenn. A katonai szertár (Zeughaus) helyén ma a palota északi szárnya emelkedik, a Teleki-palota helyén romkert, régészeti feltárás területe. 75 Erre utal Sprenger első május 15-i jelentése, amely az emlékműről, mint útra kész állapotban levőről ír. MKSM 2979/1852. 76 MKSM 3525/1852. 77 A Wiener Zeitung és a Pestcr Zeitung részletes beszámolóit közli: Aggbázy: i. m II. k. 430^435. p. 78 Haynaut, a császári hadsereg magyarországi főparancsnokát, 1850 júliusában nyugdíjazta az uralkodó. 79 Ifj. Hentzi, Heinrich von Arthurm, lovag. 1822-ben, Erdélyben, Gyulafehérváron született. 1841. október 18-án kezdte szolgálatát a császári seregben: hadnagyként Komáromban, főhadnagyként Olmützben, Péterváradon, majd 1848-1849-ben az észak-itáliai hadszíntéren szolgált. A Velencét blokád alatt tartó cs. kir. sereg 2. o. századosa. 1852-ben Grazban szolgált 1. o. századosként, majd átkerült a tengerészekhez, előbb Triesztbe, aztán Polába. Nős volt, de gyermektelen. A 48. gyalogezred őrnagyaként, 1861-ben egészségi okokra hivatkozva kérte nyugdíjazását. Még abban az évben elhunyt. Szolgálati lapja szerint előmenetelét nem csupán a császári figyelemnek és kegynek, hanem saját igyekezetének és bátorságának is köszönhette. Képességeit bizonyítja, hogy a hadmérnöki akadémián 23 tanuló között a negyedik volt. Jó anyagi körülmények között élt, tiszttársai és felettesei derűs, vidám (ugyanakkor akaratos és makacs), jó képességű és emberismerő, kiváló katonaként ismerték. Ifj. Hentzi, Heinrich von Arthurm, lovag Minősítési táblázata. MKSM 3531/1861. Az eredeti a Kriegsarchivban. 80 MKSM 3525/1852.