Hausner Gábor szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 6. (Budapest, 2003)

ÉRTEKEZÉSEK, TANULMÁNYOK - CZAGA VIKTÓRIA: A Harcos Emlék – szoborsors Magyarországon. (A Hentzi-emlékmű története)

gelungenen Festés der Monumententhüllung zn gebén [Kiemelés tőlem - Cz. V.]."

84 A naplóból tehát nem ismerjük meg véleményét az ünnepségről és legfőképpen nem személyes benyomását a Harcos Emlékről. Nem tudjuk, milyen hatást tett rá ott, a Szent György téren azon emlékmű, amellyel szándéka szerint „a holtaknak igazság" s „a hőslelkű önfeláldozásnak ércbabér"

85 szolgáltatott. A Harcos Emlék a politikai viharok kereszttüzében A Harcos Emlék Szent György téri jelenléte 1867-ig megkérdőjelezhetetlen volt. A helyzet a kiegyezést követően, Ferenc József magyar királlyá koronázásával sem vált egyszerűbbé, ellenkezőleg. Az emlékmű köré sem 1867 előtt, sem 1867 után nem szerveztek megemlékezést, annak ceremóniája a krisztinavárosi katonai temetőben alakult ki. 1852 nyarára ugyanis elkészültek és álltak már az elesett császári katonák sírkövei a temetőben, így az a sötétszürke márványobeliszk is, amelyet Hentzi hamvai fölé emeltek.

86 E sír körül alakult ki az évek során az emlékünnepség menetrendje. Minden évben, halottak napján, tehát november l-jén, a fővárosban állomásozó cs. kir. haderő műszaki alakulatának tisztjei itt emlékeztek és tisztelegtek.

8 Am abban a pillanatban, hogy Hentzire május 21-én, a vár bevételének napján hősnek kijáró tisztelettel kívántak megemlékezni a közös hadsereg tisztjei, feltámadt a népharag. Az indulatok hevességét a kiegyezés után sokáig a rossz lelkiismeret is diktálta, hiszen az önkényuralom évei után már nem lett volna akadálya annak, hogy a nemzeti kegyelet a várat vívó honvédeknek is emléket állítson. Mégis, ez utóbbi emlékműre - pénzhiány miatt - 1893-ig, majd három évtizedig kellett várni. így, paradox módon, egyedül a Harcos Emlék utalt a honvédek 1849-i hőstettére.

88 84 Briefe Kaiser Franzjosephs I. Buda, 1852. július 5. 188-189. p. 85 Pesti Napló, uo. 86 Hentzi eltemetéséről a budapesti cs. kir. térparancsnokság krisztinavárosi katonai temetői főkönyvének 1849-1903. 3. tétele tudósít. Hadtörténeti Múzeum, Kéziratos emlékanyaggyűjtemény 71.473/KE. Hamvai fölé már 1849-ben gránitsírkövet emeltek gránit kereszttel, amit 1852 tavaszán kicseréltek egy sötétszürke márványobeliszkre. Ez utóbbit Hofhauser Ludwig budai kőfaragómester készítette. BFL IV. 1002. Buda város tanácsának jegyzőkönyve. 1852-2642. Az elesett cs. kir. katonák elföldelésére: Aggházy: i. m. I. k. 456. p. A budai vár ostromakor elesett honvédek hantjai fölé tíz évvel a kiegyezés után, 1877-ben került sírkő. 87 A Budavár bevételénél harcolt és elesett honvédekről és névtelen hősökről a megemlékezés hagyományosan május 21-én tíz órakor gyászistentisztelettel kezdődött a krisztinavárosi templomban, majd a honvédsíroknál fejeződött be. A honvédegyletek, majd később a honvédmenház lakói és a közönség előtt Degré Alajos mondott beszédet, majd elénekelték a Szózatot. Fővárosi Lapok, 1886. május 22. 141. sz. Degré állandó szónoka lehetett a megemlékezéseknek, erre utal, hogy midőn 1894-ben, betegsége miatt nem tudott megjelenni, az újság előzetes híradásában mégis ő szerepel. Uo. 1894. május 20. 138. sz., a helyreigazítás: május 22. 140. sz. 88 „Ha nem állna a Vár egyik terén, ... az arra járók közül bizony ma már kevés embernek jutna eszébe a 49-iki honvéd-diadal." Fővárosi Lapok, 1886. május 25. 144. sz. „Midőn szemünket, hazafiságunkat méltán szúrta, hogy a Szent György téren ott áll az az emlékoszlop, mely a vár védelmében elesett osztrák katonák emlékét örökíti; azon kellett volna lennünk, hogy mindjárt az alkotmány visszavívása utáni első időkben mi is közemléket emelhessünk nemzeti hőseinknek, akik a makacsul védett várat elszánt rohamokkal vették be." Fővárosi Lapok, 1893. május 19. 137. sz.