Hausner Gábor szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 6. (Budapest, 2003)
ÉRTEKEZÉSEK, TANULMÁNYOK - CZAGA VIKTÓRIA: A Harcos Emlék – szoborsors Magyarországon. (A Hentzi-emlékmű története)
Mindamellett megkockáztatjuk a feltevést: a konok elszántság mögött a megalázó péterváradi élmény és az a görcsös igyekezet is meghúzódott, hogy feledtesse uralkodója és tiszttársai előtt a magyar alkotmányra tett esküjét. 1849. május 21-én, a hajnali órákban a Görgei Artúr vezette honvédsereg bevette Buda várát. A honvédek utolsó rohama során, a Szent György téren, katonái élén sebesült meg súlyosan a várparancsnok. Másnap bekövetkezett halála megkímélte őt a felelősségre vonástól, attól, hogy Görgei beváltva ígéretét, felakasztassa. 27 Neve és személye egyszer s mindenkorra gyűlölt lett a magyar közvélemény előtt. A Pest város bombázását, a Lánchíd felrobbantására Alnoch ezredesnek adott parancsát megbocsátani nem tudó kortársak évek, évtizedek múlva azokban a legendákban kerestek és találtak elégtételt, amelyek a hősi halált konokul elvitatták Hentzitől. 2 * ber" dátum és Kimnach Károly tanácsjegyző, valamint Walheim polgármester aláírása szerepel. Az iratot zsinórral átkötötték, lepecsételték a jegyzői hivatal pecsétjével, majd levéltárba tették. Hentzi szavait szó szerint ismétli a „Die Vertheidigung der Festungs Ofen vom 4. bis 21. Mai 1849. Durch den k. k. Generalmajor von Hentzi. Nach hinterlassenen Tagebuchbláttern eines Augenzeugen." c. munka. Wien, 1893. A műről lásd: Aggházy. i. m. I. k. 46-48. p. 27 Fővárosi Lapok, 1886. május 28. 147. sz.; május 31. 150. sz. Hentzi foglyul ejtésére „külön díjat tűztem ki, mert példát akartam stamálni intésül mindazoknak, akiknek a jövőben kedvük akadna a háború borzalmait szükségtelenül szaporítani. Hentzi vezérőrnagy halálosan megsebesülve esett hatalmamba - a haldoklóval már egy felsőbb hatalom leszámolt." Görgey Artúr: Eletem és működésem. I—II. k. Budapest, 1988. II. k. 97. p. 28 Kiss József református lelkész, 1848-as honvéd százados visszaemlékezése az egyik példa arra, hogy több évtizeddel az események után mennyire kerek történet születhetett Hentzi gyávaságáról és haláláról. E szerint egy osztrák őrmester lépett Kisshez, azzal, hogy ha el akarja fogni, megmutatja Hentzit, azonban egy Don Miguel katona megelőzte, lelőtte és ment Hentzit kizsebelni, de pórul járt, mert a várparancsnokot védő egy század horvát gyalogos sortüzétől mellen találtatott. „Bátori Schulz Bódog alezredes megkérdezte - meglőttek, fiam? - Drága seb ez uram - kiáltott a vén katona és összerogyott: ezredes úrnak jelentem alássan, hogy Hentzi elesett." Odamentek a holttesthez, ahol a horvátok már letették a fegyvert. „A föld alatt kivezető út ajtaja nyitva volt, s nyitva is maradt, aki azt kinyitotta, nem ért rá többé becsukni!" [Azaz Hentzi egy föld alatti alagúton át meg akart szökni.-Cz. V.] A Nép Zászlaja c. újságban megjelent írást közli a Fővárosi Lapok, uo. A visszaemlékezés teljes terjedelmében: Aggházy: i. m. I. k. 390-395. p. Görgei Artúr, feltehetően megelégelve az ehhez hasonló történeteket, felidézte a legilletékesebbnek, Aulich Lajos tábornoknak jelentését a várparancsnok haláláról. E szerint Hentzi a tabáni kapunál, a Főőrség előtt rendezte katonáit. Egyenruhában, fején tollas csákó, rojtos deréköv, gesztikulált és izgatottan beszélt hozzájuk. Kezében kard villogott, s ez nem hagyott kétséget szándéka felől és megmagyarázta a szavak értelmét. Vele szemben, baloldalon Aulich gyűjtötte a honvédeket, akikhez Leiningen emberei is csatlakoztak. Aulich szuronyrohamot és sortüzet vezényelt - és ott, katonái élén rogyott össze Hentzi. Aulich jelentése kizár minden más verziót. Fővárosi Lapok, uo. Görgei Artúr visszaemlékezése. (Tabáni kapu: Vízi kapu, később Ferenc József-kapu, mára lebontották; a Főőrség épületét szintén, helyén romkert.) A Mária Terézia Rend könyve is így vette fel: LIentzi az őt körülvevő tisztek élén, egy kompánia Vilmos-gyalogost vezetve, a Főőrség előtti téren, kihúzta kardját, „Katonák - kiáltott a bátor hős - ott, abban a házban gyülekezik az ellenség. A házat el kell venni, és a falakról visszaszorítani, utánam! De egy puskagolyótól találva a mögötte lévő Kristin főhadnagy karjaiba hanyatlott." MMTOM 1680-1681. (ford.: Cz. V.) A budai ostromban tüzér hadnagyként részt vevő László Károly pedig úgy tudta, hogy Hentzi „még az utolsó percekben is maga vezette rohamra a sereget, de látván a mieink túlnyomó erejét szíven akarván magát lőni, vékonyába lőtt s eszmélet nélkül vitetett fogságba". László Károly: Katonai életemből. Napló 1848. szept. 25-e és 1851. szept. 10-e között. S. a. r. Pordán Ildikó. Budapest, 2001. 44. p.
