Hausner Gábor szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 6. (Budapest, 2003)

ÉRTEKEZÉSEK, TANULMÁNYOK - R. VÁRKONYI ÁGNES: A múzeum gondolata a felvilágosodás korában és a reformkorban

Magyarországon is jól nyomon kísérhető múzeumalapítási mozgalom kiteljesedése volt.

49 Európai gondolatnak adott a korra jellemzően egyetemes értelemben nemzeti formát. Térképtárába például olyan sikerrel gyűjtötte be a világ mappáit, hogy ma bizonyos holland gyarmati térképeket csak itt találnak meg a kutatók.

50 Széchényi Ferenc személyisége még szolgálhat meglepetésekkel. Ujabban feltárt kézirata szerint védelmébe vette a magyar alkotmányt és a magyar nemesi társadalmat. Becsülte az enciklopédikus tudást, és reformokkal vélte megoldhatónak az ország társadalmi gondjait. Nagyvonalú és szerény mecénás volt. Fedezte, többek között, Korabinsky János Mátyás híres könyvének és Kónyi János Tessedik főműve magyarra fordításának költségeit. Átsegítette Batsányit a Magyar Museum anyagi válságán.

51 Hihetetlen, hogy 1793-ban, amikor vendégül látta Townsont, ne mutatta volna meg neki gyűjteményét, s ki tudja, nem ezt dicsérte-e vajon az angol mineralógus, mint szép múzeumot? Csokonait többször és hathatósan támogatta, s a költő 1798-ban, talán öntudatlanul, a tárgyakhoz kötődő látásmódot fejezte ki a Széchényinek ajánlott „A Haza templomának örömünnepe" című versében: „Árpád buzogánya, István koronája / A Mátyás hollója..." A Nemzeti Múzeum, mint Magyarországot megjelenítő gondolat, tartalmában is készen volt már, amikor Széchényi Ferenc 1802-ben döntött, hogy gyűjteményét átadja a köznek és intézménnyé emeli. „Mint magyar, reménytelenül szállott sírjába." A fiú sokat idézett kijelentését

52 úgy is értelmezhetjük: a múzeum, mint európai gondolat és nemzeti igény fogalmazódott meg Magyarországon. A múzeumépítés annyit jelent, hogy múltja, földje egyetemes kincseit őrzi az ország. Törvénybeiktatását az ország palatínusának kellett előterjesztenie, s József nádor nem mint Habsburg főherceg, hanem mint Magyarország első főméltósága tette meg javaslatát. Az 1808. évi országgyűlés a „nemzeti literatura és történelem" emlékeit és az ország minden természeti értékét összegyűjtő intézményt, a Nemzeti Múzeumot emelte alkotmányosan az ország tulajdonává.'

3 Az alapító 1820-ban mégsem hunyhatta le nyugodtan a szemét. A régi törvény változatlanul érvényes, engedmény annyi, hogy a földből előkerült és Bécsbe szállítandó tárgyak közül szabad valamit kiválasztani. Már van Nemzeti Múzeum, de még nincs, ami élteti és amit éltet, nincs önálló ország és polgári nemzet. Szimbolikus jelentést hordoz, hogy a polgári átalakulás és szabadságharc kezdő pillanatát, 1848. március 15-ét a Nemzeti Múzeumhoz fűzi az emlékezet. 49 Benda, 1978. 4L, 50. p. 50 Plihál Katalin szíves közléséből. 51 Geographisch- historisches und Produkten - Lexikon von Ungarn. (Pozsony, 1886.), Tessedik Sámuel: A parasztember Magyarországon. (Pécs, 1786.) 52 Idézi: A magyar irodalom története. Főszerk. Sőtér István. III. k. Szerk. Pándi Pál. Budapest, 1965. 381. p. 53 A bibliothekát Horvát István 1805-ben „Nemzeti Könyvtartó"-nak, „Nemzeti Könyvtár"-nak nevezte. Horvát, 1967. 161. p.