Hausner Gábor szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 6. (Budapest, 2003)

ÉRTEKEZÉSEK, TANULMÁNYOK - R. VÁRKONYI ÁGNES: A múzeum gondolata a felvilágosodás korában és a reformkorban

A Hofburg gyűjteményeit a magyar politikai elit és az értelmiség jól ismerte. A kincstár alapjait még I. Ferdinánd vetette meg, s azonnal eladhatatlanná nyilvánította a különleges raritásait, például az egyszarvú szarvát. A gyűjteményeket utódai tudatosan építették tovább.

31 Törvény biztosította, hogy minden Magyarországon talált régiséget Bécsbe kell szállítani.

32 A császári fegyvertár, képtár, kincstár, a könyvtárak és a Hofbibliothek nagyszerűségét főurak, diákok, hivatalnokok egyaránt elismerték. De azt is látták, hogy történeti és természeti értékeivel Magyarország képe elvész a birodalom tengerében, mozaikdarab, különlegesség, raritás csupán, a hatalmas gyűjteményben díszítő semmiség, csecsebecse. Nem tudom, ismerték-e vajon az önálló magyar múzeum körül munkálkodók a felvilágosodás korának szállóigéjét: „Múzeumot építek, tehát vagyok!" azt viszont tudták, nem is álmodozhatnak róla, hogy a Habsburg államhatalom a Magyar Királyságot reprezentáló külön gyűjteményt alapítson. Az önálló államiság hiánya az is, ha nem rendelkezik az ország gyűjteményekkel, a közműveltség nélkülözhetetlen intézményeivel. Baselban Teleki Sámuel felfigyelt a nyilvános könyvtárra, „Az idevaló publica bibliotheca igen szép, sok szép manuscriptumok s nyomtatott könyvek vágynak benne. Az cabinet is igen szép és sok régi arany és ezüst monetakkal s Holbeinnak drága festéseivel s egyéb rántásokkal gazdag."

33 A fény évszázadának delelőjétől a világi és egyházi főméltóságok célirányosan gyarapítják gyűjteményeiket. Nagy anyagi áldozattal, tudós szakértők segítségével. Tudatosan a köz, az ország hasznára tekintenek. Természetesen hajtotta őket az egyéni hajlam, de a lényeg mégis az, hogy a köz érdekében szép csendesen megkerülik a birodalmi törvényt. Hogyan zajlott a küzdelem az ország kulturális identitásáért? Miként folyt a harc a művelődés szabadságáért, mint a nemzeti függetlenség feltételéért? Ezek a fontos fejezetek még feltárásra várnak. Önálló gyűjtemény, mint a nemzeti önazonosság kifejezője nem más a felvilágosodás korában, mint a hazai talajon a múltban sokszor eltiport, jégverte európai gondolat felnevelője. Teleki Sámuel erdélyi kancellár könyvtára mellett különböző régiségekből hozott létre jelentős gyűjteményt. Jankovich Miklóst tízévesen ragadta magával a gyűjtés szenvedélye, s a Tudo?nányos Gyűjtemény lapjain „Esedezés magyar régiségek iránt" címmel nemcsak a kimondottan magyar emlékek, hanem az „itthon találkozó görög, római vagy barbarus nemzetektől hagyott maradványok" gyűjtésére is felszólította az országot. Bécsi és más külföldi ügynökök seregét foglalkoztatta. Egy pozsonyi ügynök fedezte fel számára a debreceni vásárban a ponyván a későbbi kiállítások sztárját, Brandenburgi Katalin virginálját/

34 Magyarország a XVIII. századból gyűjtemények sokaságával lépett át a XIX. századba. Mindent gyűjtöttek: pecséteket, érmeket, régi okleveleket, könyveket, .szobortorzókat, festményeket, ásványokat, Rákóczi iratait, a régi királyok pénzeit és ókori cserepeket. 1769-ben Bessenyei 31 Lhotsky, 1945,- Haupt, 1994. Vö. Kiss, 2001. 21. p. 32 így kerültek Bécsbe az 1799-ben talált nagyszentmiklósi aranykincs s a szilágysomlyói és az osztrópataki aranyleletek. Fejős, 1965. 300. p. 33 Biás, 1908. 43. p.' 34 Idézi: Sinkó, 1978. 549. p. Vö. Fejős, 1965. 276. p.