Hausner Gábor szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 6. (Budapest, 2003)
GYŰJTEMÉNYI - ÉS MŰHELYMUNKA - TOMBOR KRISZTIÁN: Egy XX. századi Dreher sörplakát konzerválása és restaurálása
jobb eredményt (pH 3,84). Mivel elengedhetetlen volt a műtárgy nedves kezelése, savtalanítása, ezért további vizsgálatokat végeztem annak megállapítására, hogy a tervezett nedves tisztítás során használt oldószerek hatására oldódik-e a nyomtatott felületen lévő színezék. Mivel az eredmény negatív lett, nem volt szükség a nyomtatott festék rögzítésére, levédésére. Munkámat a lap alján és tetején elhelyezett vaslemezek eltávolításával kezdtem, melyeket óvatosan kihajlítottam és lefejtettem a papírról. Ezután a száraz tisztítás következett. A felső kevésbé kötődő porréteget először mindkét oldalon puha porecsettel eltávolítottam, majd az elgyengült részeken puha radírporral gyengén masszírozva átdörzsöltem, az erősebb, jobb állapotú részeken radírszivaccsal és radírral radíroztam. Erre azért volt szükség, még a gyengébb felületeken is, mert ha a felületi szennyeződést, de legalább is a nagy részét nem távolítom el, akkor az a nedvesség hatására a papírrostok közé mosódhatna. A lap nedves kezelésére pedig több okból is szükség volt. Kézenfekvő, hogy a zsíros, elsárgult, légypiszkok és egyéb folyadékok okozta foltok eltávolítása miatt; másfelől pedig - és szakmailag ez a leglényegesebb indok - a papír magas savtartalma, amely mind a gyártási folyamatokból (a már említett nagy facsiszolat-tartalom), mind a környezeti hatásokból (a légköri kéndioxid savképző szerepéből), mind a rendeltetéséből adódóan, illetve a papír alján és tetején elhelyezett vaslemez oxidálódása során következett be. Miután a portalanítással, radírozással elkészültem, az egyik leghosszabb munkafolyamat következett: a légypiszkok eltávolítása mechanikusan, kaparással. Mivel ezek az ürülékdarabkák igen makacsán rögzülnek a papírba, annak felszínén kidomborodó szennyeződéseket képeznek, mely mosás hatására sem mindig eltávolítható, szükségszerű tehát a nedves tisztítás előtt a lehető legnagyobb rész apránkénti eltávolítása. Az anyag gyengesége miatt a vízbe merítést merev, sűrű szövésű műanyagháló segítségével végeztem, így a bemerítésnél és kiemelésnél megvédtem a dokumentumot a továbbszakadástól. Először sima, kézmeleg vízben áztattam a lapot, majd áthelyeztem zsíralkohol-szulfátos vízbe, ebben óvatos ecseteléssel próbáltam rásegíteni a maradék légypiszok eltávolítására. Többszöri öblítés után Ca0 2 vizes oldatában semlegesítettem, (melyet pH 8-ra állítottam be). A nedves lapot szívópapírra helyeztem, s a szárítást közvetlen a levegőn, préselés nélkül végeztem, hogy a CaC0 3 kialakulásához szükséges C0 2 is meglegyen. Ezután újraenyveztem híg metil cellulózzal, hogy megerősítsem a papírt, majd újbóli száradást követően két préslap között nehezítve simítottam. Simítás után munkámat a lap javításával folytattam. A szakadások, töredezések, hajszálrepedések ragasztását Glutofix 600 (mézsűrűségű) 4-5%-os oldatával végeztem. A javításhoz festett és festetlen, különféle árnyalatú és vastagságú, kéziöntésű és japán papírt használtam. Miután a javításokkal végeztem, a plakátot egy nagy japán papírra felkasíroztam, majd bepréseltem. Végül akvarellfestékekkel kiretusáltam, a retusált helyeket előzőleg 3%-os Regnál oldatával kezeltem, hogy megakadályozzam az akvarell szétfutását és a papírba történő beszívódását. Végül savmentes papírból palliumot készítettem, FabrianoPFabria kartonból (200 g/m 2 ).