Hausner Gábor szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 6. (Budapest, 2003)

ÉRTEKEZÉSEK, TANULMÁNYOK - R. VÁRKONYI ÁGNES: A múzeum gondolata a felvilágosodás korában és a reformkorban

Hieronymus Laschenkobl műhelye: Az ifjú osztrák főhercegek oktatása a matematikai-fizikai kabinetben, 1790 körül nck tekintenek. Megfigyelhető a könyvtárt díszítő képtár, s a kert értékét emelő különlegességek, a világ különböző tájairól összegyűjtött növények, főleg pedig az eszméket kifejező szobrok. Már ekkor, az 1690-es évek elején gyakori, hogy a tárgyakat használatukban mutatják be. Például falovakra vannak feltéve „...a vasderekak, sisakok, kerekes pisztolyok,...sokszép cafrangok". 1983-ban Bécsben a „Türkén vor Wien" című nagyszabású kiállításon én még a felöltöztetett lovakat valami XX. századi újdonságnak gondoltam. Nemcsak skatulyákban, ömlesztve vagy almáriumokban, vagyis üveges szekrényekben láthatók a régi fegyverek, hanem életszerű elrendezésben. Vagyis már éltek a mai látványrendezők elődei? Feljegyzi például Bethlen: „12 királyoknak az ő vasdereki faképekre felöltöztetvén [vannak]." Továbbá: „a Király Vilhehuus III. régi udvarába,... eljártuk azt a házat, ahol Európának minden urai viaszból új mesterséggel vadnak mind feleségestől együtt kicsinálva..." A gyűjtemények a megszervezett kultusz helyei: a királyi kincseskamrákban, különlegességek szobáiban ki voltak emelve a kultikus tárgyak. Fegyverek, páncélok, gyűrűk, ékszerek, híres hadvezérek, uralkodók és királynék egykori tulajdonai, mint például a tiroli Ambras-gyűjteményben, Tiroli Ferdinánd főherceg fegyvergyűjteményében. Hosszan leírja az ifjú Bethlen a Gusztáv Adolf halála emlékét őrző tárgyakat. Külön terem közepén, „edgy falóra felvonván a bőre annak a pej ménlónak..., amelyről lelőtték Gustavus Adolphus királyt, és edgy