Hausner Gábor szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 6. (Budapest, 2003)
GYŰJTEMÉNYI - ÉS MŰHELYMUNKA - CS. KOTTRA GYÖRGYI: Szabálytalan szabályosok. Gyalogsági zászlók a két világháború között, 1919-1938
A zászlók tervezőiről és kivitelezőiről a jelzett adatokon kívül nem áll rendelkezésünkre biztos forrás. 36 A második zászlócsoport ábrái egy tervezőt és azonos műhelyt feltételeznek, a többi zászlónál egyedi tervezéssel és esetenként művészi igényű és iparművészeti minőségű kivitelezéssel állunk szemben, még akkor is, ha a megrendelők igénye és a kor ízlése néha túlzásokra késztette a kivitelezőket. Előbbieknek egy-egy zászló adományozásánál ugyancsak a zsebükbe kellett nyúlni. Ellentétben a megelőző századok és a későbbi (jelenleg is érvényes) gyakorlattal a két világháború között a csapatzászlókat nem központilag készíttették. 3 ' A kivitelezés minden költségét az adományozó városnak vagy területnek kellett állni. 38 De bármilyen volt is az adományozott zászló, azok az alakulatok, amelyek a régi-új zászlókkal csúfoskodtak, szívesen vállalták volna valamelyiket, 3 '' akik kapták, azok pedig büszkén masíroztak alatta, míg a zászlóknak a modern időkben szokatlan kavalkádjának az 1938 decemberében kiadott zászlórendelet véget nem vetett. 36 A zárdai munkák és a „házilagos" kivitelezésű zászlók mellett vélhetőleg helyi műhelyek is dolgoztak. A Honvédség az első világháború előtt és az 1938-as zászlórendelet megjelenése után általában az Oberbauer céget (Bp., IV. Váczi utca 41.) javasolta a zászlók kivitelezésére. 37 Ez a rendszer még az 1938 M. csapatzászlók esetében is élt. 38 A Hadimúzcumtól beszerezhető és beszerzendő, a címer pontos rajzához és színezéséhez szükséges oleáta 23 koronába került 1920-ban. (Aggházy Kamii válasza a mátészalkai gyalogezred parancsnokságának elkészítendő zászlójuk tárgyában. HM It. 1281/1920.) A zászlókra vonatkozó minden adatot (méret, anyag, vázlatok stb). az alakulatok szereztek be a felajánlók részére. 39 A dolgozat elején idézett (lásd az 1. lábjegyzetet) kéréssel párhuzamosan vagy annak hatására Aggházy javaslatot terjesztett fel az új csapatzászlók tárgyában. Az általa tervezett zászló 120x140 cm-es téglalap alakú, nehéz fehérselyemből készül. Mindkét (!) oldalán az angyalok által tartott magyar középcímer. Szegélyén piros-zöld lángnyelv (a mellékelt rajzon jellegzetes 48-as típusú farkasfog) alakú díszítés. A zászkMapot kapcsokkal javasolta rögzíteni a sötétpiros rúdhoz. A zászlócsúcs levél alakú, egyik oldalán az államfő bevésett névjele, másik oldalán Szent László király vésett mellképe. Továbbiakban a lovassági (a már létező 1920 M. zászló), a tüzérségi valamint a kerékpáros zászlók, illetve a honvédség személyi lobogóira (Legfelsőbb Hadúr, Főparancsnok, vegyesdandár-parancsnok stb.) tett javaslatot. Ez az első olyan zászlóterv, ahol a katonai zászlókon nem szerepel a Magyarok Nagyasszonya kép. A honvédség személyi lobogói esetében a terv teljesen szakít a magyar hagyományokkal, (osztrák) birodalmi példákat követ. A szuverén (esetünkben a Kormányzó) névjelének szerepeltetése a zászlócsúcson cs. kir. hagyomány, Szent László a zászlócsúcson, mint a gyalogság védőszentje jelenne meg, ez teljesen elüt a tradíciótól, amely legfeljebb a már említett szuverén (vagy uralkodó) névjelét engedélyezte, mint a felszentelés és használatbavétel jelét. FIAI 79/35. A zászlógyűjtemény anyagában.
