Hausner Gábor szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 6. (Budapest, 2003)
GYŰJTEMÉNYI - ÉS MŰHELYMUNKA - SALLAY GERGELY PÁL: "Hősök jutalma." Hivatalos állami első világháborús emlékjelek a Hadtörténeti Múzeumban
A Központi Hatalmak utódállamainak háborús emlékjeleiért maguknak a jogosultaknak kellett folyamodniuk, szemben az Antant országokkal, ahol a tárgyalt kitüntetéseket automatikusan adományozták. Ennek legkézenfekvőbb magyarázata természetesen az, hogy míg a győztes államok mindjárt a háború után megalapították, s zömében tényleges állományú katonáiknak adományozták az érmeket, addig Ausztriában, Bulgáriában, Magyarországon és Németországban 10-15 évvel később hívták életre ezen emlékjeleket. A politikai rendszerváltozásokon keresztülment, haderejükben és területükben megcsonkított vesztes országok szerveire túlzott adminisztrációs terhet rótt volna az adományozások önerőből történő megszervezése. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a tényt sem, hogy ezekben az országokban az érmeket nem kizárólag a fegyveres erők tagjai, hanem civilek, valamint a fronton elesettek hozzátartozói is kaphatták, sőt, jelentős számban adományozták őket a volt szövetségesek számára is. Ezzel a kitüntetettek köre jelentősen bővült. (Mint arra már utaltunk, az Antant győzelmi érmeinek egységesítésével a nemzetközi adományozásból fakadó nehézségeket kiküszöbölték.) Magyarországon az emlékjelek beszerzése a következőképpen történhetett: a Magyar Háborús Emlékérmet az Országos Vitézi Széktől, a bolgár és osztrák érmeket a két állam budapesti nagykövetségén keresztül lehetett igényelni. A hazánkban nem hivatalosként számon tartott tiroli tartományi emlékéremért - amelyet a m. kir. Honvédség egyenruháin nem lehetett viselni - a tiroli tartományi kormányhivatalhoz lehetett kérelmet benyújtani, amelyhez igénylőlap egyes érem- és felszerelési üzletekben volt kapható. Mindegyik érem esetében előállítási és kezelési költséget kellett fizetni, illetve csatolni az igényjogosultságot igazoló iratokat. Ezek a tényleges katonai szolgálat igazolására - a Magyar Háborús Emlékérem alapszabálya szerint - a következők voltak: anyakönyvi lap, kitüntetési okirat, Vitézségi Erem-, Károly Csapatkereszt- vagy Sebesültek Erme-igazolvány. Az elesett katonák hozzátartozói halotti anyakönyvi kivonatot vagy a hátramaradott ellátásáról szóló honvédelmi miniszteri rendeletet kellett, hogy felmutassanak. 8 A háborúban vesztes országok tanulmányunkban bemutatott kitüntetései az Antant országokénál sokkal visszafogottabb jelképhasználatról árulkodnak. Az éremképek mindössze néhány nemzeti és katonai szimbólumot vonultatnak fel. A jelképekben leggazdagabb közülük a Magyar Háborús Emlékérem tényleges katonai szolgálatot teljesítőknek adományozott változata, hiszen ezen a legfontosabb nemzeti jelképeken (a Szent Korona és a magyar címerpajzs) és a harcot, hatalmat és bátorságot megtestesítő kardokon kívül megjelenik a rohamsisak is, amely ennyiben a győztesek érmeihez teszi hasonlóvá a kitüntetést. A hátlapot övező pálmaágak - bár a katonai győzelem jelképei is - jelen esetben 8 Hovédségi Közlöny, LVT. évf. 31. sz. 1929. december 1. 214-215. p.; LXV. évf. 4. sz. 1938. március 1. 22. p.; LXI. évf. 19. sz. 1934. október 15. 188. p.; Rózsa Aladár tűzharcos hadirokkant érem- és felszerelési üzletének (Bp., Vili. Népszínház u. 55.) 1938. március 10-iki keltezésű értesítőlevele. HTA1 Plakát- és aprónyomtatványtár, lt. sz.: 2003.1.1./Nyt.; Lakatos Sarolta: Rendjelek és kitüntetések a Jósa András Múzeumban. Kállay Kristóf rendjel- és kitüntetésadománya. Nyíregyháza, 1994. 42-43. p.
