Hausner Gábor szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 6. (Budapest, 2003)
ÉRTEKEZÉSEK, TANULMÁNYOK - BABUCS ZOLTÁN: A m. kir. 2. honvéd tábori póthadosztály a magyarországi harcokban (1944. VIII. 26-1945. I. 12.)
visszakerülünk az ezredhez, rendeződik a hadosztály, mert tovább kell mennünk Büdszentmihályra. Hosszú kocsisor, kevés ember: ez a póthadosztály! A 6. [Helyesen: 2. - B. Z.] tábori póthadosztály. A tiszai átkelés előtt, a mezőn felsorakozott a póthadosztály, le kellett tenni az esküt Szálasira. A ceremóniáról elvonuláskor az alakulatok egymással versengve énekelték: Horthy Aliklós katonája vagyok... A 3/III. tábori pótzászlóalj harcos létszáma ekkor kereken 120 fő volt, a fegyverzet: 1 géppuska, 5 golyószóró, 1 gránátvető!" 80 A 3/III. gyalog tábori pótzászlóalj a Tiszán történt partváltás után (1944. október 30.) Tiszaladány előtt 2 km szélességben kapaszkodott meg, s az esős-saras őszi időjárás ellenére állásait kiépítve, kb. 2 hétig tartott ki ott. Az ellenség szinte naponta próbálkozott betörni a honvédek lövészárkaiba, aknavető támogatással, rohamcsónakokon kelve át a Tiszán (az első ilyen vállalkozás már november l-jén kezdetét vette). A partmenti füzesekben meglapuló szovjetek kifüstölése napokig tartott, a zászlóalj vesztesége 1 halott és 2 sebesült volt. „A foglyok azt vallották, hogy nálunk akarnak áttörni, november 4-ig fokozódott is a tüzérségi és aknavető tűz, majd 5-én gyöngült nálunk és 6-án az ezredünktől jobbra elszabadul a pokol, óriási tüzérségi, aknavető »Sztalin-orgona« tűztámogatással több száz orosz átjött, s bár minden szomszéd alakulattól egy-egy kis erőt odairányítanak és német alakulatokat is bevetnek, a hídfő egyre bővül, sőt két hídfőt tudnak kialakítani, eközben az ezredünknél erősebb 26. határvadász zászlóaljat szétverték, 550 emberből 150 maradt. Nálunk egy tüzérségi telitalálat megölt 3 embert, s az orosz hídfő visszaverésére kiküldöttekből 2 fő megsebesült." 81 November 15-én éjjel kapták meg az „arcvonalrövidítési" parancsot, így koromsötétben, nyakig érő sárban vonultak vissza Tokaj irányába. Alig kezdték el az új védőállás kiépítését, az erősen ittas ellenség 82 az útmenti árkokban és a teljesen nyílt terepszakaszon bontakoztatta ki támadását, melyet több órás tűzharc során sikerült csak visszaverniük. A község előtt több tucat széna- és szalmakazal állott, ami ideális búvóhelyül szolgálhatott az oroszoknak. Szádvári főhadnagy parancsára a kazlak egy részét felgyújtották (a lakosság oda rejtett értékeit előbb kihozván azokból), így az oroszok nem tudták meglepni a honvédeket. November 21-én, miközben orosz tüzérségi tűz zúdult állásaikra, újabb viszszavonulási parancsot kaptak Bodrogkeresztúrra. Ezredtartalékba kerültek, védőállásukat egy osztrák népfelkelő zászlóalj tartotta, de a románok támadását nem tudták feltartóztatni. „Megsegítésükre két szakasz katonánkat küldjük, akik éjjel meglepik az ellenséget és nemcsak a védőállásokat foglalják el, hanem betörve a községbe, megfutamítják az ott pihenő románokat is. Sok foglyot ejtenek, köztük a zászlóaljsegédtisztet is, géppuskákat, golyószórókat, sőt egy 80 Szádvári-visszaemlékezés, 5-7. p. 81 Szádvári-visszaemlékezés, 7. p. 82 Több visszaemlékezés is tanúskodik arról, hogy a Vörös Hadsereg katonáit támadások előtt rendszeresen nagy mennyiségű vodkával, pálinkával látták el, hogy fokozzák a „gőzhenger" hatását, illetve felerősítsek az esetlegesen lankadó harci morált, csökkentsék a félelemérzetet. Támadások alkalmával a szovjet gyalogság mögé NKVD-s záróosztagokat vezényelték ki, jelezvén a vöröskatonáknak, nincs visszaút, hiszen a visszafelé csellengő katonákat az NKVD-s alakulatok kíméletlenül kivégezték.
