Hausner Gábor szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 6. (Budapest, 2003)

ÉRTEKEZÉSEK, TANULMÁNYOK - BABUCS ZOLTÁN: A m. kir. 2. honvéd tábori póthadosztály a magyarországi harcokban (1944. VIII. 26-1945. I. 12.)

meth főhadnagy javasolta, hogy az üteg a falu piacterét „veresse" - ekkor már csak 6-8 lövés volt csövenként.

42 Ez megtörtént, majd a gyalogosok az árokban ülve éktelen hurrázásba kezdtek, s egy idő után közölték, mehetnek a faluba. Oda bevonulván az már üres volt. Sajó főhadnagy 1944. november 4-én sebesült meg Bájnál. Szőrmebéléses tiszti köpenyét panyókára vetve állt figyelőjében, amikor egy géppisztoly-sorozat eltalálta, az egyik lövés a bal karját érte, a másik súrolta. A falu templomtornyában rendezték be figyelőjüket, s az este leszállta után ment le a templom elé, elgémberedett tagjait kinyújtóztatni, s a sötétségből az előreszivárgó oroszok egyike lőtt rá. A kórházból 1944. december végén vonult be ütegéhez, melyet Komorócon talált, de 4 helyett már csak 3 lövegük volt, az egyik löveg Szerencsnél veszett el. Komorócnál figyelőjét két tűzcsapás is érte, de találatot nem kaptak.

43 A település üres volt - a lakosság elmenekült -, csak a jószágok maradtak ott. Esténként mindkét oldalról mentek a településre élelmiszerkészleteiket feljavítandó. Jászóra vonultak vissza új tüzelőállásba. Ott kapta a parancsot, hogy vegye tűz alá a prépostság épületét, ezt nem tette meg, csupán annak udvarát „verette". Utolsó tüzelőállásuk Felső-Mecenzéf volt. Innen Stósz-Rózsahegy-Morvaország útvonalon keresztül jutottak el Grafenwöhrbe.

44 olvasztották be. A 22/1. gyalog tábori pótzászlóalj parancsnokaként 1944. XI. 11-én Tiszatardosnál kapott súlyos légnyomást és szilánksérülést, jobb szemére megvakult. A vágsellyei hadikórházból 1944. XII. 23-án érkezett Budapestre. Hadifogságba nem került. Utolsó rendfokozata: főhadnagy (1944. I. 1.). Kitüntetései: Felvidéki Emlékérem (1943), Nagy Honvéd Sportügyességi Jelvény (1944). KI. A kórházvonaton Sajó főhadnagy egy marhavagonba került Németh főhadnaggyal 1944. Xl-ben. Sajó-feljegyzés. 42 1944 novemberében a póthadosztály parancsnoksága „...nemsokára bevezette azt, hogy minden egyes tüzérségi lövésre engedélyt kellett kérni. Valószínűleg azért, mert a lőszerutánpótlásban nagy nehézségek voltak." Sebő, 1999. 249. p. 43 Komorócnál a 22/1. gyalog tábori pótzászlóalj 1944. XII. 20-án két túlerejű támadást is visszavert. A zászlóaljparancsnok súlyos veszteséget okozván a szovjeteknek, parancsot kapott, hogy a leváltó zászlóalj beérkezése előtt adja fel állásait. A parancsnok azonban mindaddig kitartott, amíg a mellette küzdő német zászlóaljhoz beérkezett erősítés fel nem váltotta. HL Kitüntetési javaslatok. 13. doboz. Mártonfalvy Lajos hivatásos főhadnagy felterjesztése az Ezüst Signum Laudis hadiszalagon a kardokkal fokozatára, 1945. II. 15. 44 Amikor bevonultak Rózsahegyre, ütegének legénységét összehívatta, s elmondta, aki akar, az hazamehet, nyílt parancsot és szabadságos levelet is kiállít számukra. A családos katonák éltek a lehetőséggel, így indultak haza a Kisalföldre. Sajó-feljegyzés.