Hausner Gábor - Kincses Katalin Mária - Veszprémy László szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 5. (Budapest, 2002)

TANULMÁNYOK - SALLAY GERGELY: "Az érem művészet aprópénze. "Propaganda az Osztrák-Magyar Monarchia világháborús numizmatikájában

sereg elhelyezési körletében, illetve szolgálaton kívül engedélyezték viselni. A magyar honvédelmi miniszter 9279/1915 számú, szigorúan bizalmas körlevele (a „Nemzeti zászlók és jelvények viselése tárgyában") megállapítja: „A jelvények, zászlók, vállszalagok, virágdíszek, díszek stb. viseléséből bizonyos visszásságok keletkeztek." Ennek orvoslására báró Hazai Samu (1851-1942) a következőket rendeli el: „Minden megengedhető, ami a csapatok szolgálat iránti kedvének és hangulatának emelésére alkalmas, föltéve, hogy az a katonai illemmel és fegyelemmel összeegyeztethető. így (sic!) például nem ütközik akadályba hogy gyakorlatok vagy kivonulások alkalmával tábori jelvény viseltessék... nincs akadálya annak, hogy a honvéd kerületi parancsnokságok a jelvényeket eltilthassák akkor, ha azok viselése a fegyelemre káros hatással járna. Kötelesek ellenben ily tilalmat kibocsátani, ha a színek viselésében valamely államellenes irányzat feltűnően (sic!) kifejezésre jutna, vagy nemzetiségi ellentétek keletkezésétől kellene tartani."

70 Az államellenes irányzatok kiküszöbölésére irányult a császári és királyi Hadügyminisztérium 1916-os rendelete, amely az ellenséges országok különféle jelvényeinek viselését tiltotta meg.

71 Erre azért kerülhetett sor, mert az ellenséges állásokon rajtaütő katonák zsákmányolási ösztöne nemcsak a fegyverekre terjedt ki, hanem az azonosító jelek megszerzésére és győzelmi jelképként való viselésére is. Szurmay Sándor honvédelmi miniszter egyenesen megtiltotta a zubbonyon történő jelvényviselést az 1918/98. számú rendeletében. A katonai propagandajelvények a polgáriakhoz hasonlóan kifejezték az összefogást, de az alakulatjelvényeken is megfigyelhetők a katonai szövetséget és főleg az ellenséggel való összecsapást megjelenítő ábrázolások. Az alakulatjelvények a hadseregcsoporttól egészen az alacsony létszámú szakaszokig kifejezhették a hovatartozást. Ezen kívül frontokat, csatákat, parancsnokokat és bizonyos eseményeket bemutató jelvények is léteztek, amelyeket általában az alakulat tisztikara rendelt meg.

7 A cs. és kir. 103. gyalogezred esetében például levéltári forrás bizonyítja, hogy az „Apostoli Fenség" arcképét ábrázoló jelvényt az alakulat 1., 2. és 4. tábori zászlóalja igényelte az adott időpontig.

74 Az egyéni „anyagbeszerzésnek" és a propagandagépezet munkájának lehetünk tanúi egy 1916 novemberi hadosztályparancsnoki szintű parancs sorait olvasva. Ebben egy Károly főhercegről készült plakettet ajánlanak megvásárlásra a katonáknak. A Heinrich Kautsch (1859-1943) által formába öntött műalkotáson a szövetségesek jelvényei is helyet kaptak. így kínálták tiszteknek 2, a legénységnek 1 koronás áron. (Ez két variáció létezéséről tanúskodik.) Amennyiben a lehetőség önmagában nem ragadta volna meg a katonák fantáziáját, a rendelet záró sorai felhívják a vásárlóközönség figyelmét arra, hogy a plakett árából befolyt összeg nagy részét hadsegélyezési célra fordítják, így hát erkölcsi kötelesség is a vásárlás.

75 A tervezést sokszor egy tiszt vagy más katona végezte, a cs. és kir. 34. gyalogezred esetében éppen Kirtsch Vilmos százados, amire a jelvény jobb alsó sarkában olvasható 69 Hadtörténelmi Levéltár, WC. K. u. K. Infanterieregiment, Nr. 103. Regimentskommandobefehl, Nr. 314. 70 Hadtörténelmi Levéltár, HFP 2607/eln.-1915. 71 Hadtörténelmi Levéltár, WC. K. u. K. Infanterieregiment, Nr. 103. Regimentskommandobefehl, Nr. 314. 72 Kovács 1999.46. 73 Göhl Ödön: Háborús emlékek VI. Numizmatikai Közlöny, 1916. 2-3. sz. (A továbbiakban: Göhl 1916/2-3.) 58. 74 Hadtörténelmi Levéltár, H7C. K. u. K. Infanterieregiment, Nr. 103. Regimentskommandobefehl, Nr. 350. 75 Hadtörténelmi Levéltár, WC. K. u. K. Infanterieregiment, Nr. 103. Regimentskommandobefehl, Nr. 328.