Hausner Gábor - Kincses Katalin Mária - Veszprémy László szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 5. (Budapest, 2002)
TANULMÁNYOK - KINCSES KATALIN MÁRIA: "Rákóczi hamvait végre hazahozzuk... "
gációt vezette, a beszédeket a kormány nevében megtartotta és Zsilinszky Lajost, aki Thököly Imre hamvainak Késmárkra vitelét intézte. A tanácskozáson részt vevők beszámoltak az eddigi lépésekről, a kormányfő kijelölte a Törökországba kiutazó delegáció öt tagját (Thaly Kálmán, Thallóczy Lajos, Fraknói Vilmos, Török Aurél és Forster Gyula), meghatározták a hazahozatal pontos időpontját. Egyetlen politikai kérdésként Thaly Kálmán az 1717. évi 49. törvénycikk eltöröltetését vetette föl. Végül a síremlékek előállítására újonnan kiírt pályázatra fordítható költségekről döntöttek. Ez utóbbit a Tisza- és Fejérváry-kormány alatt a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium megbízásából a Műemlékek Országos Bizottsága bonyolította le. 83 A legvitatottabb kérdés a kassai dómban felállítandó síremlék elhelyezése volt. Az első pályázatot Berzeviczy Albert kultuszminiszter megbízásából a Bizottság még 1905 júniusában írta ki, 500.000 korona értékben. 84 Mivel ez akkor aktualitását vesztette, az új „Pályázati hirdetés" 1906 augusztusában jelent meg, legfeljebb 250-300.000 koronás összköltséget előirányozva. 8 Ekkor már véglegesen eldöntött tény volt, hogy a kassai nyughely a dóm alagsorában, az északi kriptában lesz, miután 1906 májusában megtörtént a kripta szigetelése, talajvíz elleni biztosítása. 86 A döntés miatt kialakult vita némileg beárnyékolta az ünnepség előkészületeit. A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet bizottsági tagjai: Nagy Virgil (1859-1921) műegyetemi tanár, Kertész K. Róbert (1876-1951) építész, Hauszmann Lajos (1847-1926) építész, akadémikus és Schulek Frigyes (1841— 1919) építész, akadémikus éles hangon bírálták az északi kriptában történő elhelyezés tervét. 87 Fényképekkel, mérnöki rajzokkal szemléletessé tett kiadványukban sérelmezik, hogy bizottsági szakvéleményüket nem kérték ki. 88 Nem tartották megfelelő helyszínnek a templom e részét, mivel az egy szűk, alacsony, nyirkos és sötét kripta, melynek levezető lépcsőjén egymás mellett két ember szűkösen is alig fér el. 89 A falakon állandóan nedves foltok éktelenkednek, tavasszal rendszerint 30 cm-es víz áll a kriptában, melyet semmiféle betonozással sem lehet megszüntetni. 9 Úgy vélik, hogy „az újratemetéssel a Rákóczi-kultusz nemhogy elcsendesülne, hanem újult lendülettel fog kibontakozni", a kriptában viszont sem elférni, sem méltó körülmények között emlékezni nem lehet. 91 A probléma megoldását - számos párhuzamos, külföldi, többségében itáliai példa felsorolásával, pontos rajzokkal, számításokkal alátámasztva - abban látták, hogy a szarkofágokat a dóm széles főbejáratától nem messze állítsák föl egy monumentális, figurális elemekkel díszített síremlék formájában, melynek ismertették részletes tervét. 92 83 Részletes kimutatásokkal, a megbízásokról, a megbízott cégekről: Uo. 620. M. E. 1906. Fol. 121-124.; 778. M. E. 1906. Fol. 125-128.; 1298. M. E. 1906.; 5044. M. E. 1906.; 5133. M. E. 1906. Fol. 116— 120. - A források tanulsága szerint a kultuszminiszter nem döntött önállóan, döntéseit a miniszterelnök határozta meg és hagyta jóvá. 84 Berzeviczy Albert levele Tisza Istvánhoz, 1905. június 9. Uo. 683. cs. 2612. M. E. 1905. Fol. 1-2. 85 A M. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter 68135. sz. irata. Uo. 682. cs. Fol. 282-286. Továbbá: 3266. M. E. 1906. Fol. 244. 86 Uo. 682. cs. 2660. M. E. 1906. Fol. 201-203. 87 Emlékirat Rákóczi és bujdosó társai hamvainak elhelyezése tárgyában. A Magyar Mérnök- és ÉpítészEgylet szakvéleménye a síremlék felállítására vonatkozóan. H. n., é. n. [Budapest, 1906.] 88 Uo. 3. 89 Uo.4. 90 Uo.4. 91 Uo. 5. 92 Uo. 7-14.
