Hausner Gábor - Kincses Katalin Mária - Veszprémy László szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 5. (Budapest, 2002)

MÚZEUMUNK TÖRTÉNETÉBÓL, ÉLETÉBŐL - LUGOSI JÓZSEF: A Hadtörténeti Múzeum legújabb fegyverkollekciója (1. rész)

Az első Tokarev öntöltő puska, az 1938 M. 1940-ben, a szovjet-finn háborúban szerepelt először. Az 1938 M. Tokarev öntöltő puska lényegesen nem különbözik az 1940 mintájútól. Csak részletekben van eltérés: az alsó faágya hosszabb és két darabból áll; két foglalványkarika tartja; hiányzik az alsó csőköpeny, és a szíj kengyelkarikát a gázdugattyúház alsó nyúlványa tartja. A szuronytoldat egyszerű „T" alakú sín, és a tártartóemelő kiálló vége nem törhető hátra. A két fegyvert a legkönnyebben a puskatisztitóvessző elhelyezéséről tudjuk megkülönböztetni. Az 1938 M.-nál a tisztítóvessző oldalt, láthatóan, az 1940 M.-nál pedig csak a vége áll ki a faagyból. Lt. sz.: 2001.255. 1-2. 184. Szovjet 7,62 mm-es SZKSZ öntöltő karabély (beépített szuronnyal) A tok bal oldalán: GT 5659 (oroszul); a zárdugattyún: OV 1629 (oroszul) a sátorvason: KN 798 (oroszul); a tusa bal oldalán: RN 2558 (oroszul ) íves irányzéka van. Teljes hossza: 1020 mm, szuronnyal: 1260 mm, a cső hossza: 518 mm, tömege: hordszíj és töltények nélkül: 3850 gr. Tölténye: 7,62x39 mm, a tár kapacitása: 10 db töltény; a lövedék kezdősebessége: 735 m/sec, tűzgyorsasága: 30-40 lövés/perc, hatótávolsága: 400 m. Az SZKSZ rövidítés feloldása: Szamozarjadnij Karabin Szimonova. 1943-ban készítette el N. M. Jelizarov és B. V. Szjomin az átmeneti töltényfajtát, az 1943 M., 7,62 mm-es töltényt. Ehhez igazította Sz. G. Szimonov az 1941 M. öntöltő karabélyát, s 1945 M. néven rendszeresítették. A Varsói Szerződés országain kívül Egyiptomban, Jemenben, Ománban s a Közel-Kelet számos országában rendszeresítették. Napjaink magyar díszelgő katonái is ezzel a fegyverrel vannak felszerelve. Lt. sz.: 2001.233. 1-2. 185. Szovjet 7,62 mm-es SZVD öntöltő puska (tárral) A tok alsó részén: a Tula-gyár beütési jele; 1977; GN-729 (oroszul); a zárdugattyún: GN 729 (oroszul), a tusán: 40753; a távcsövön: PSZO-1 (oroszul); N 80939. Teljes hoszsza: 1225 mm, szuronnyal: 1370 mm, a cső hossza: 620 mm. Tölténye: 7,62x54 Rmm, a tár kapacitása: 10 db töltény. A lövedék kezdősebessége: 830 m/sec, torkolati energiája: 337 mkp., tűzgyorsasága: 20 lövés/perc; a hatótávolság 1300 m. Távcsövének nagyítása négyszeres. SVD=Sznajperszkaja Vintovka Dragunova. A szovjetek 1963 M., 7,62 mm-es öntöltő mesterlövész puskának nevezték. Jevgenyij Fedorovics Dragunov szerkesztette, 1967-től állították rendszerbe. Lt. sz.: 2001. 192. 1-3. Szuronyok A szurony a háborúk történetében nagyon sok csata mindent eldöntő utolsó rohamának legfontosabb fegyvere volt. A szuronyokat a felerősítés módja és a penge alakja szerint osztályozhatjuk: A felerősítés módja szerint: csőbe dugható, hüvelyes, csapos, gyűrűs, szekrényes, csavaros, kihúzható, felcsapható. A penge alakja szerint: vágó- (kés, kard, szablya, jatagán, machetta), döfő- (tőr, három-, négyélű) szuronyok. Az 1880-as években a plevnai csata (1877) hatására az európai hadseregek amilyen gyorsan csak tehették, ismétlőpuskákkal szerelték fel hadseregeiket. Az ismétlőpuskákhoz rendszeresített szuronyok az egylövetű hátultöltő puskáknál használtakhoz viszonyítva lényegesen