Hausner Gábor - Kincses Katalin Mária - Veszprémy László szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 5. (Budapest, 2002)

MÚZEUMUNK TÖRTÉNETÉBÓL, ÉLETÉBŐL - LUGOSI JÓZSEF: A Hadtörténeti Múzeum legújabb fegyverkollekciója (1. rész)

149. Magyar 1935 M., 8 mm-es középágytáras ismétlőpuska A cső bal oldalán: A-1078; a tok felső részén: BUDAPEST; 35 M; a tusaborító lemezen: A-10789. íves irányzéka van. A fegyver rozsdagödrös. Teljes hossza, szuronnyal: 1440 mm, szurony nélkül: 1110 mm, a cső hossza: 600 mm, a lövedék kezdősebessége: 730 m/sec; a fegyver tömege, szuronnyal: 4480 gr.; szurony nélkül: 3980 gr. A Honvédelmi Minisztérium illetékesei a Mannlicher fegyver hibáit új forgózárdugattyús puska rendszeresítésével kívánták kiküszöbölni. Az 1933 M. kísérleti puska tapasztalatain okulva 1935-ben új, jobb szerkezetű fegyvert rendszeresítettek. Az irányzékrúgó kivételével minden rugója tekercsrúgó, így adogatószerkezete is megbízhatóbb. A zár Mannlicher-Schönauer-rendszerű, kettős-reteszelésű forgózár. A puska osztott ágyazású, a hazai erdőségekben nőtt fafajtákból készítették. Lt. sz.: 2001.228. 1. 150. Magyar 1943 M., 7,9 mm-es középágytáras ismétlőpuska A cső bal oldalán: B 23840; a tok felső részén: 43 M.; a zárdugattyún: B 23840; a társzekrény alsó részén B 23840, a tusaborítón szintén. íves irányzéka van. Fából készült része szúette. Teljes hossza, szuronnyal: 1440 mm, szurony nélkül: 1110 mm, a cső hossza: 600 mm, a lövedék kezdősebessége: 756 m/sec; a fegyver tömege, szuronnyal: 4600 gr, szurony nélkül: 4100 gr. A Honvédség az 1930-as években Ferdinánd Mannlicher 1895 M. fegyvereit használta. A hegyes csúcsú, 8 mm-es 1931 M. gyalogsági töltények rendszeresítésekor a nagy készletekben meglevő puskák és karabélyok töltényürét dörzsölték fel a hegyes csúcsú töltény befogadására, így az 1931 M. ismétlőpuskákat az 1895 M. karabélyból, illetve kurtályból, míg az 193 l/A M. ismétlőpuskákat az 1895 M. puskából (hosszú csövű) készítették. Az átalakított puskáknál az irányzékokat és a szíjkengyeleket is úgy módosították, hogy karabélyként is viselhetők legyenek. Az átalakítást a tok mellső külső részébe vésett „H" betű jelezte. Az így bevezetett ismétlőpuskákat a tusaborítón újraszámozták. A Testőrségnél használt 1895/31 M. testőr puskáknál az átalakítás a töltényűr átdörzsölésére, az irányzék átalakítására és az új kengyelek megfelelő elhelyezésére terjedt ki. A hosszú cső megmaradt. 1933-tól már új puskával kísérleteztek, s ezt a csapatpróbák után 1936. január l-jétől rendszeresítették. Az 1935 M. puska már szerkezetileg is felülmúlta a Mannlicher-fegyvereket. Nagyobb behatoló mélység és feltartó erő, jobb lőszabatosság és pásztázás jellemezte. íves irányzéka szabadabb látást biztosított, megkönnyítve a célzást. Forgó zárdugattyúval az elsütés közbeni zárás tökéletes volt, ugyanis a szemölcsök és a fogantyúrész támaszkodó felülete is merőleges a ki- és betolás irányára. Az új puska adogatása a teljesen eltávolított szekrénynél is kifogástalan volt. A tusa három részből készült. Az ágyosztás előnye a nyersanyag gazdaságos felhasználása volt. További előnye, hogy a fémanyagot szinte kivétel nélkül, a fát pedig kizárólag hazai termelésből fedezték. Az 1941. évet megelőző hadrendekben, nagy számban az ismétlőpuska helyett öntöltő pisztoly volt rendszeresítve a közelharc elleni védelemre, ezért puskákból 100 ezer db feletti raktárkészletek voltak. A Fegyvergyár megrendelés hiányában a magyar puskák gyártást lassította, majd leállította, s egyre több német megrendelést fogadott el az 1898/40 M. 7,92 mm-es Mauser ismétlőpuska gyártására. Később azonban (harctéri tapasztalatok alapján) a közelharc elleni védelemre a pisztollyal szemben a puska került előtérbe. Ez az ismételt átfegyverzés kb. 560 hadiállománytábla teljes újraszerkesztését igényelte, ami viszont a puskakészlet hiányát is okozta. A németektől ezért vissza kel-