Hausner Gábor - Kincses Katalin Mária - Veszprémy László szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 5. (Budapest, 2002)

MÚZEUMUNK TÖRTÉNETÉBÓL, ÉLETÉBŐL - LUGOSI JÓZSEF: A Hadtörténeti Múzeum legújabb fegyverkollekciója (1. rész)

A lovasságnál az 1850 M. szablyák - a használhatóság szempontjából és külalakra nézve is - kifogástalanok voltak, mégis 1861-ben újabb típus bevezetésére került sor. Az osztrák lovasságot ugyanis 1860-ban újjászervezték, s ezt követően vértes-, dragonyos-, huszár- és ulánusezredekből állt. A vértes- és dragonyosezredek katonái az 1861 M. nehézlovassági szablyát, míg a huszár- és ulánusezredek állománya az 1861 M. könnyűlovassági szablyát viselte, de ezzel szerelték fel a lovasaltiszteket, a tüzéreket, a katonai szállítók és a méntelepek legénységét is. Az 1861 M. lovassági szablyával a lovasság felfegyverzése lassan haladt, s eleinte csak azokat a fegyvereket cserélték ki, amelyeknek 1858 M. öntöttvas pengéjük volt. Ezt váltották fel az 1861. M. rugóacél pengére, s 1862-ben így lett a megnevezése 1858/1861 M. lovassági szablya. Ez után a használhatatlan kosarú, 1861 M. szablyákat cserélték fel 1868 M.-val, s ezeket rendszeresítették 1861/69 M. lovassági szablya néven. Az öntöttvas pengéjű, 1858 M. könnyűlovas szablyának - ami 1861 M. kosárral volt felszerelve - a hüvelyét erős hordpántokra cserélték, s ezt „átalakított könnyűlovassági szablyának" nevezték. Később, 1880 körül az 1858 M. szablya kosarát 1861 M.-ra, majd 1869 M.-ra cserélték ki. így keletkezett az 1858/69 M. lovassági szablya. Lt. sz.: 2001. 492. 1-2. 56. Osztrák-magyar tisztviselői kard (XIX. század vége), hüvellyel Valószínűleg másolat. A penge jobb oldalán, a korona alatt: TR. A penge rozsdagödrös. Teljes hossza: 928 mm, a penge hossza: 786 mm, a hüvely hossza: 802 mm. Az Osztrák-Magyar Monarchia fegyveres erőinél az ellátó-, az irodai és a számvivőségi szolgálatot teljesítő hivatásos katonákat nem tekintették egyenrangúaknak a csapattisztekkel, nem tartoztak a tiszti állományba, csak tisztviselők voltak. A különbséget a tisztekétől eltérő ruházattal, rendfokozati jelzésekkel és oldalfegyverükkel is kihangsúlyozták. A katonai tisztviselők részére az első előírásos kardot 1802-ben vezették be, s ez megmaradt a század közepéig. A tisztviselői karon belüli, különböző formájú kardok rendszeresítése csak a század második felében következett be. Az osztrák hadbiztossági tisztviselők az ekkor már nem használt egyenes, gyalogostiszti kardformát kapták meg, fekete bőrrel bevont hüvellyel. Az 1878-ban kiadott szabályzat az alacsonyabb fizetési kategóriájú tisztviselők (számvevő, pénztáros, élelmező, gyógyszerész tiszt stb.) számára leírt egy díszesebb kivitelű kardot is. Lt. sz.: 2001.488. 1-2. 57. Osztrák-magyar 1877 M. lovassági szablya, hüvellyel Pengéje ívelt, egyélű, a csúcsa közelében, kb. az utolsó negyedében kétélű s különösen keményre edzett. A markolat felső végét a markolatgerinc-lemezzel egybeépített ovális alakú, domború tetejű kupak zárja le. A kupak belső végétől 16 mm széles kengyel indul ki, ami enyhén szélesedve félkörben hajlik le a pengéhez. Körülötte kissé erősebben kiszélesedik, innen keskenyedik, és lefelé hajlik, a vége henger alakú; áttörete a kardbojt befűzésére szolgál. A gerinclemez sima, domború, alsó harmadában kétoldalt kerekített végű, 22 mm széles lapkával. A gőzölt bükkfa markolatot feketére festett halbőr borítja. A hüvely felső hordpántja mindkét oldalán hosszúkás, kissé ferdén álló, az alsó hordpánton pedig hátrafelé néző fület találunk. A hüvely alsó végét koptatóval