Hausner Gábor - Kincses Katalin Mária - Veszprémy László szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 5. (Budapest, 2002)

MÚZEUMUNK TÖRTÉNETÉBÓL, ÉLETÉBŐL - LUGOSI JÓZSEF: A Hadtörténeti Múzeum legújabb fegyverkollekciója (1. rész)

felé hajló része; a végén két hosszúkás áttöret látható, ami a kardbojt átfüzésére szolgál. A fogantyúrész, az addig hagyományos borjúbőr helyett, ezüstözött dróthuzallal körülcsavart halbőr huzatot kapott. Lt. sz.: 2001.489. 1. 47. Osztrák-magyar 1861 M. gyalogostiszti szablya, hüvellyel A szablya nem húzható ki a hüvelyből. Fém részei nikkelezettek. A hüvelyen két arany színű hordkarika van, a markolatgomb is arany színű. Teljes hossza: 944 mm, a hüvely hossza: 800 mm. Lt. sz.: 2001. 395. 1-2. 48. Osztrák-magyar 1861 M. gyalogostiszti szablyák, hüvellyel, kardbojttal Teljes hossza: 964 mm, a penge hossza 777 mm, a hüvely hossza: 817 mm. a) Szabványos, jelölés nélküli a pengéje, a markolatról a drótozás hiányzik. A hüvelye kopott, rozsdagödrös. A kardbojt ezüst színű, kopott, zárt. Lt. sz.: 2001.487. 1-3. b) Pengéje nikkelezett, rozsdagödrös, jelölés nélküli. A markolat drótozása felbomlott, a kengyel rozsdagödrös. A hüvely rozsdagödrös. Teljes hossza: 920 mm, a penge hossza: 775 mm, a hüvely hossza: 805 mm. 1861-ben a gyalogostiszti szablyát módosították, s az ekkor kialakult formáját a II. világháború végéig megtartotta. Az átalakítás következtében a szablya hárítólapja keskenyebbé vált, és mindkét oldalán kismértékben felhajlított formát kapott. A hüvely hordpántjai is megváltoztak: az addigi domborított forma helyett egyszerű, sima pántokat alkalmaztak. A felső hordpánt szíjtartó karikája a hüvely belső felére került, az alsó hordpánté pedig a szokásos módon, oldalra. A hordpántkarikák nem mozgathatók. A gyalogostiszti szablya az előírás szerint fényesre „sikált" kivitelben készült, majd a krómozott kardok viselése vált általánossá. Az új divat gyorsan hódított, s később a hivatalos előírás is legalizálta a már meglevő gyakorlatot. A szablya pengéje mérsékelten ívelt, s keményre edzett acélból készült. A csúcs felé, kb. utolsó harmadában kétélű; mindkét lapján, a pengemeddőtől a kétélű részig homorulattal látták el. A felső végének meghosszabbítását képező pengenyak - ami a pengét a markolatba erősíti - lágy, nincs edzve. Kosarának lefelé hajlított hárítólapján a kardbojt befűzésére két egyforma kivágást találunk. A hárítólap vége gombban végződik; elülső része egyenletesen keskenyedve a közepén, kissé behajlított kengyelt képezi. A gőzölt bükkfa fogantyút feketére festett halbőrrel vonták be, és ezüstözött huzallal tekerték körül. Rugóacélból készült száj karikájának felső karimáját a hüvelybe dugták, így annak szájnyílására támaszkodik, és azt óvja. A hüvelybe nyúló két szélesebb oldalán egy-egy lapos, befelé hajlított rugalmas toldattal rendelkezik, amik a pengét rögzítik. A rugós szájkarikát forrasztás erősíti a a hüvelyhez. A felső tartópántnak a test felé fordított oldalán hosszúkás, kissé ferdén álló, az alsó tartópánton pedig hátrafelé néző kerek fület találunk. Ezekbe csatolták a kardkötő csatos szíjait. A korai 1861 M. szablyáknál a hüvelybe bélésként két fabetétet tettek, ami a penge lapjai és a hüvely közötti űrt töltötte ki. Az olajjal átitatott fabetét a hüvely alsó végétől a rugós szájkarikáig terjedt. Az alsó végére forrasztott csúsztatóvas a hüvelyt a kopástól és a horpadástól védte. Lt. sz.: 2001. 538. 1-2.