Hausner Gábor - Kincses Katalin Mária - Veszprémy László szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 5. (Budapest, 2002)

MÚZEUMUNK TÖRTÉNETÉBÓL, ÉLETÉBŐL - LUGOSI JÓZSEF: A Hadtörténeti Múzeum legújabb fegyverkollekciója (1. rész)

LUGOSI JÓZSEF A Hadtörténeti Múzeum legújabb fegyverkollekciója (1. rész) 2001 első negyedévében a Hadtörténeti Múzeum egy, a modern kézifegyver-történetet szinte teljesen átívelő, több száz darabból álló magángyűjtemény tárgy-együttesével gazdagodott. A gyűjtemény 90%-át beleltároztuk, számítógépes nyilvántartásba vettük, és a még nem leltározott anyag is pontos meghatározásra került. A tematikus katalogizálás az egyes fegyverfajták bemutatásával és ismertetésével történik, de a témák sorrendje és összekapcsolása történeti egymásutániságot, időrendi összefüggéseket is jelez. (Az eseménytörténeti „mérföldkövek" pedig ezáltal kiemelik a fejlődés „induló állomásait".) A fegyvereket az alábbi szempontok szerint csoportosíthatjuk: - rendeltetésük alapján (vadász- és harcfegyverek); - működtető erő alapján (izomerővel és gépi erővel); - a hatáskifejtés módja szerint (közvetlen vagy direkt fegyverek és lőfegyver); - sebzőképesség alapján (ütő, zúzó; szúró; vágó; átlyukasztó, nyomó, lapító, roncsoló, romboló, égető és atomfegyverek); - a hatáskifejtés távolsága alapján (közelható és távolható); - a hatókészség (permanencia) alapján (állandóan hatókész és előkészítős fegyverek). Kardok és a szablyák Történetileg a legáltalánosabb fegyver a kard. Kardok alatt azokat a középhosszú, szúrásra, vágásra vagy mindkettőre alkalmas fegyvereket értjük, amelyek hosszú pengéből és markolatból állnak. Formai szempontból, ami a kardoknál szorosan funkcionális szempontokat is jelent, két csoportra osztjuk őket: egyenes és ívelt pengéjűekre. Az egyenes pengéjűek neve - a szaknyelv szerint csak ezeké - ugyancsak kard, az ívelt pengéjűeké szablya. Az egyenes pengéjűek, vagyis a kardok vágásra, pontosabban zúzó- vagy sújtóvágásra, szúrásra, esetleg mindkettőre, az ívelt pengéjűek elsősorban metsző- vagy szelővágásra és egyenes típusai szúrásra is alkalmasak. A gyűjtemény legkorábbi szablyái, kardjai a XIX. század elejéről származnak, ezért e fegyvertípus rövid történetét e század kezdetétől ismertetjük. A XIX. század közepétől - összefüggésben a lovasság csapatnemei közti különbségek elmosódásával a szablya egységes lovassági fegyverré válik. Nevük lovassági szablya (kard) lesz, kiegészítve a rendszeresítésre utaló évszámmal. A szablya formája részben a régebbi - kengyeles - marad, részben egy új típus alakul, a kosaras szablya. Az Osztrák-Magyar Monarchia hadserege áttért a kosaras típusra. A kard virágzása a XIX. század végével véget ért. A század utolsó harmadában általánossá válik a hátultöltő egylövetű, majd az