Hausner Gábor - Kincses Katalin Mária - Veszprémy László szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 5. (Budapest, 2002)

MÚZEUMUNK TÖRTÉNETÉBÓL, ÉLETÉBŐL - BACZONI TAMÁS: Válogatás a Hadtörténeti Múzeumban található magyar vonatkozású rohamsisakokból

magyar sisakbélés, de a béléstartó szegecsek elhelyezése olyan, mint a német sisakokon (vagyis a sisaktestet kétoldalt elöl lyukasztották át és nem a szellőzöcsapok alatt, mint ahogyan az a magyar 35 M. sisakoknál megszokott). Erről a korai változatról (talán prototípus volt) közelebbieket egyelőre nem tudunk. Egy másik érdekes sisak Suhay Imre tulajdona volt,

11 melynek külsejét (házilagosan) szürkére festették. Több szemtanú leírása szerint elsősorban a Délvidéken fordult elő, hogy a honvédek - a német katonák sisakjaihoz hasonlóan - szürkére festették sisakjaikat, mert az állítólag jobban álcázott mint a szabványos magyar tábori zöld. Ehhez a „divathoz" csatlakozott Suhay is, szemmel láthatóan ecsettel festette át a sisaktestet kívülről sötétszürkére. A sisak egyébként teljesen szabványos kivitelű, a Győri Vagon- és Gépgyár gyártotta. Suhay Imre (akkor már nyugállományú) altábornagy ajándékaként került a Hadtörténeti Múzeumba 1961-ben.

12 Kiss János altábornagy viselte azt az 1933 M. alumínium, tiszti díszsisakot, melyet özvegye 1949. február 14-én ajándékozott a múzeumnak.

13 Érdekessége, hogy az 1933 M. sisaktestet 1935 M. béléssel szerelték, aminek kétféle magyarázata lehet: az egyik, hogy a gyártónál

14 megmaradt régebbi sisaktesteket 1935 után már új béléssel látták el, a másik, hogy viselője utóbb átbéléseztette a fejfedőt. Az említett „vaskalap" formájú, régebbi típusú légoltalmi sisakból is szeretnénk bemutatni egy példányt, ez a sisakfajta ugyanis igen kevéssé dokumentált, és még szakmai berkekben is sokan tévesen azonosítanak egy-egy felbukkanó példányt. A kiválasztott darab ismeretlen körülmények között került múzeumunk gyűjteményébe,

15 meglehetősen rossz állapotú, bélése hiányzik, felülete rozsdás. Azért figyelemre méltó, mert a sisakharang egyik oldalán viszonylag jól látszik egy matrica maradványa, ami (vörös színnel) zuhanó légibombát és alatta BIZTONSÁG feliratot ábrázol. Ez a matrica is igazolni látszik a feltevést, miszerint ezek a „vaskalapok" az 1938 M. légoltalmi sisak elődei voltak. A második világháború utáni időkből az 1945-1950 között használt - újrabélésezett, átfestett - sisaktípus egy mintapéldányát szeretnénk bemutatni.

16 A sisaktest belsejében a később felvitt sötétzöld festék alatt látszik az eredeti tábori barna szín, a mellékelt mintajegyet pedig 1949-ben állították ki a Ruházati Anyagszertárnál, bár ekkor már alig egy év volt hátra az új sisaktípus bevezetéséig. A sisak hivatalos átadásként került az Anyagszertártól a Múzeumhoz 1957-ben.

17 11 Lt. sz.: 95.402.1. 12 Gy. sz.: 769/Lt.Muz. 48 307/1961. 13 Lt. sz.: 95.58.1., adattári száma ismeretlen. 14 Az alumínium díszsisakokat a Magyar Fémlemezipari Rt. Alumíniumedény és bádoggyára gyártotta. 15 A gyűjtemény 1995-ös átvételekor leltári szám nélkül találtatott. Jelenlegi leltári száma: 95.973.1. 16 Lt. sz.: 97.98.1. 17 Gy. sz.: É/88/1957.