Hausner Gábor - Kincses Katalin Mária - Veszprémy László szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 5. (Budapest, 2002)

MÚZEUMUNK TÖRTÉNETÉBÓL, ÉLETÉBŐL - MÁTYÁSSY GABRIELLA: A Pesti Polgárőrség lovas-osztályának tisztjei által használt, 1837-ben átalakított sisak restaurálása

A polgárőrség nagy parádézására 1789-ben, Belgrád bevétele alkalmával került sor. A polgárőrség hét százada vett részt színpompás egyenruhában ezen az ünnepségen, és a századok összeállítása Pesten a polgárság összetételét is tükrözte. Külön százada volt a külvárosoknak, volt külön magyar, rác és görög század."

4 „Polgárőrséget már 1789-ben szerveztek ugyan Budán és Pesten, de rendszeresítésére csak 1808-ban került sor, amikor a nemesi felkeléssel kapcsolatosan az országgyűlés elrendelte, hogy a szabad királyi városoknak »nyílt háború idején, minden veszedelem esetére, a belső biztonság védelme végett kellőleg fölszerelt s fegyverrel ellátott polgárőrséget kell az országgyűlés által meghatározott módon tartaniok.«

5 - Buda és Pest e törvény alapján szervezte meg a polgárőrséget, és azt fenntartotta békeidőben is. Pesten elrendelték, hogy csak az vehető fel polgárnak, aki már polgárőrnek jelentkezett, s a polgáresküt csak egyenruhában szabad letenni. A polgárok büszkén vallották - mint Schams Ferenc írta -, hogy a polgárőrségre „a rend szolgálata akkor is a legcélszerűbben törvényesen rábízathatik, amikor a reguláris katonaság a becsület mezején a haza javáért és szabadságáért ontja vérét". Erre azonban nem került sor. A budai és pesti polgárőrség tevékenysége a gyakorlatozásokon kívül a díszes egyenruhákban ünnepségeken való parádézásban merült ki."

6 A dragonyos századok tagjai a császári-királyi hadsereg katonáihoz hasonló németes szabású lovassági egyenruhát viseltek, amihez természetesen a tarajos sisak is hozzátartozott. A díszítések átalakításával kívánták jelezni a pesti polgárság nemzeti hovatartozását. A kétfejű sasos címeit ezért takarták le a koronás magyar kiscímerrel, s az uralkodó kettős jellegéből - aki egyszerre volt I. Ferdinánd osztrák császár és V. Ferdinánd magyar király - ezért hangsúlyozták a magyar királyi jelleget. A sisak leírása Az 1837 M. lovas tiszti sisak a Hadtörténeti Múzeum Egyenruha-gyűjteményéből való, leltári száma: 38192. A múzeumba letétként érkezett 1931 áprilisában Hollitzer Károlytól. A műtárgy teljes magassága: 230 mm, szélessége (az alsó peremrészen): 172 mm, hosszúsága (az alsó peremrészen): 256 mm, a sisak súlya: 423,2 g. Szerkezetileg és anyagminőségét tekintve három fő részre osztható: harang- vagy sisaktestre, sisaktaréjra és távtartó lemezekre, valamint a bélésre. A vasból készített sisaktest ovális alaprajzú, oldalról rátekintve félgömb megjelenésű, elülső részén a szemellenző, hátsó részén a „tarkólemez" található. A sisaktestet kívülről ezüstös színű, fémszerü réteg fedi, melyre vastag fekete fedőfestéket vittek fel. Ezüstös színű, feltehetően ónból készült réteg került a sisakharang belső felületére és a szemellenző belső részére is. Erre a fehérbádogra

7 a sild belső felületén zöld színű festék került, a katona szemének megnyugtatása végett. A tarkólemezt 2 mm vastagon visszahajtották (peremezték), ellentétben a sildlemezzel ahol ezt nem tették meg, mert ide díszítésként az aranyozott sárgaréz takarósín került. A sisaktaréj préseléssel díszí4 Kosáry Domokos (szerk.): Budapest története. 3. kötet. A vonatkozó részt Nagy Lajos írta. Budapest, 1975. 155. 5 Uo. 429. 6 Uo. 429. 7 Ónozott vaslemez.