Hausner Gábor - Kincses Katalin Mária - Veszprémy László szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 5. (Budapest, 2002)

TANULMÁNYOK - GALVÁN KAROLY: ResnitsekJózsef és Scholl Miklós. "hangász kari mesterek" a cs. kir. 32. gyalogezrednél

GALVÁN KÁROLY Resnitsek József és Scholl Miklós: „hangász kari mesterek" a cs. kir. 32. gyalogezrednél Nincs jóformán olyan, a közmondásossá vált „boldog békeidőket" felidéző irodalmi alkotás, amely a városok hangulatának érzékeltetésénél ne utalna magától értetődően a katonák szolgáltatta, pattogó ritmusú térzenére.

1 A sétányon vagy sétatéren felállított jellegzetes zenepavilon a városkép természetes eleme volt, a polgárság és hadsereg jó kapcsolatának jele és záloga. E jó kapcsolat egyik legjellemzőbb területe pedig a katonai zenekar megléte, működése. Élén peckesen dirigált a karmester, akinek szerzői és előadói tevékenységét szinte naponta, minden újabb produkció láttán-hallatán kritikus szemmel és füllel ítélte meg a közönség - ez szépen követhető a korabeli sajtóban is. E karmesterek a kor ismert és közkedvelt személyiségei voltak, ennek ellenére a mai közgondolkodásban csupán létezésükről van tudomásunk, név szerint nem ismertek. Ez több tényezőre vezethető vissza. Az Osztrák-Magyar Monarchia katonakarmestereinek ugyanis - más államokétól eltérően - meglehetősen különös, sajátságos helyzetük volt. Bár viselték a hadsereg egyenruha-rendszerébe illő uniformisukat, mégsem voltak katonák, hanem csak a velük szerződő alakulatok „magánalkalmazottai".

2 Az alakulatok tisztikarai szerződés alapján foglalkoztattak katonakarmestereket, nevük ezért nem került be a korabeli katonai névkönyvekbe, az ún. sematizmusokba.

3 Sok katonakarmester neve tehát az idők folyamán feledésbe merült. Az utóbbi évtizedekben csak Bárdos Kornél zenetörténész foglalkozott az egyes városokról készített zenei monográfiákban a katonazenével,

4 ám a katonakarmesterekről utólag sem készült összefoglaló névjegyzék. Ausztriában is csupán egy lelkes amatőr, egy salzburgi mérnök-kutató, Fritz Rathner vállalkozott arra, hogy összeállítást készítsen Ausztria-Magyarország fegyveres erőinek zenekarairól. Müvében mintegy ezer 1 A közhiedelemmel ellentétben a katonazenekarok nemcsak „pattogó ritmusú térzenét" játszottak, hanem az 1830-as évektől vonós zenét is szolgáltattak. 2 Az 185 l-l 860 között tevékenykedett „hadsereg karmester", A. Leonhardt sem volt a hadsereg tagja. 3 A sematizmusok mibenlétére és szerepére vonatkozóan lásd Kreutzer Andrea: A hadsereg identitástudatának tükröződése a nyomtatott dokumentumokban (1868-1918) In Hausner Gábor - Kincses Katalin Mária - Veszprémy László (szerk.): „Kard és Koszorú". Ezer év magyar uralmi és katonai jelképei. A Hadtörténeti Múzeum Értesítője, 4. Budapest, 2001. 185-186. 4 Bárdos Kornél: A tatai Esterházyak zenéje 1727-1846. Budapest, 1978.; Pécs zenéje a 18. században. Budapest, 1976.; Győr zenéje a 17-18. században. Budapest, 1980.; Sopron zenéje a 16-18. században. Budapest, 1984.; Eger zenéje 1687-1887. Budapest, 1993. Székesfehérvár zenéje 1688-1892. Budapest, 1993.