Hausner Gábor - Kincses Katalin Mária - Veszprémy László szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője. Acta Musei Militaris in Hungaria. 4. „Kard és koszorú”. Ezer év magyar uralmi és katonai jelképei. (Budapest, 2001)

URALMI JELKÉPEK - R. VÁRKONYI ÁGNES: Az egységjelképei a megosztottság másfél évszázadában

A térkép munkatársai között külön figyelmet érdemel Bornemissza Pál (1499— 1579). A veszprémi püspök a XVI. század második felében a meghatározó jelentőségű magyar politikai elit körhöz tartozott. Ez a szorosabban-lazábban összetartozó politikai csoport - többek között Nádasdy Tamás (1498-1562), Dobó István (1500 k.-1572), Oláh Miklós, Báthory András (1566-1599), Verancsics Antal (1504-1573) és mások - a két részre tört királyság egyesítését tekintették legfőbb céljának, s tagjainak elképzelése találkozott a Keleti Királyság kormányzójának, Martinuzzi (Fráter) György (1482-1551) kincstartó törekvésével. Sorra elnyerték a fontosabb politikai, diplomáciai, egyházi pozíciókat, s miután Izabella, az özvegy királyné az 1551 szeptemberében megkötött szerződés szerint, hangsúlyozva, hogy az ország és az egész kereszténység ügyének tesz szolgálatot, átadta a Szent koronát Ferdinánd király képviselőjének, Bornemissza Pál (1499-1579) erdélyi püspöki kinevezést kapott s uralkodói megbízást Werner György sárospataki prefektussal együtt, hogy vegye számba a Keleti Királyság, vagyis Erdély jövedelmeit. Ferdinánd azonban nem küldött megfelelően felkészült, átütő erejű hadsereget, nem rendelkezett kiegyensúlyozott tájékoztatási rendszerrel, s a két királyságot egyesítő politika kezdeményezőjét, a váradi püspöki méltóságot és a bíborosi kalapot elnyert Martinuzzi Györgyöt meggyilkoltatta. A törökök az 1552. évi hadjárattal elfoglalták Temesvárt és Szolnokot, alaposan megnövelték a megszállt területet. Nyilvánvalóvá vált, hogy az országegyesítés megvalósításának érdekében egész sereg diplomáciai, gazdasági, társadalmi feladatot kell megoldani. Az erdélyi szász humanista, Christianus Schesaeus (1535-1585) a „Ruinae Pannóniáé" című eposzában János király halálától Szigetvár elestéig kísérve vergiliusi stílusban írta meg az ország történtét. Kiemelte, hogy az egri vitézek, ahogy eltakarodott az ostromló török had, Ferdinánd királynak Bécsbe „Egy aranyos zászlót is visznek, mely Budavárban / volt a basáé (hogy győztek, biztos jel ez arról)"

12 - bizonyíték a keresztény világnak, hogy a török legyőzhető. Nádasdy Tamás, amint 1554-ben elnyerte a nádori méltóságot, a keresztény összefogás szellemében igyekezett kiépíteni a nemzetközi kapcsolatokat. Ferdinánd királynak azt a próbálkozását, hogy uralma alá vegye az egész országot, az erdélyi pénzverdékből kikerült tallérok veretrajza is kifejezte. Ez hasonló a térkép ábrájával: négyrészes magyar címer az osztrák sas mellén s a Madonna jogarral és jobbján a gyermek Jézussal.

13 Bornemissza Pál alaposan ismerte a térképen is feltüntetett erdélyi aranybányákat és sóbányákat.

14 Művelt humanista volt, jelentős könyvtárral, ismerte a történeti emlékeket, következetesen gyűjtötte az egyházak szétszóródott kincseit. Feltehető, hogy része volt a Magyarország-térkép gazdasági koncepciójának kialakításában. Az 1556-ban kinyomtatott térképen Ferdinándnak szóló ajánlás olvasható. A térkép mégsem tekinthető a Habsburg császár és magyar király próbálkozását kísérő, azt konkrétan megfogalmazó alkotásnak. Ábrái és a fohászok, a történeti utalások egyértelműen az ország identitását hangsúlyozzák, a török megszállta területek visszafoglalásának programjával. Ennek alapján is feltételezhető, hogy a „Regni Hvngariae descriptio vera" magyar munkatársai között Verancsics Antal történetíró volt a legjelentősebb be12 Schesaeus, Christianus: Opera quae supersunt omnia. Kiadta Csonka Ferenc. Budapest, 1979. Magyarra fordította Muraközi Gyula. In Janus Pannonius - Magyarországi humanisták, 410. 13 Huszár Lajos: Habsburg-házi királyok pénzei 1526-1657. Budapest, 1975. 77. 14 Instrukcióját közli Engel, J. Ch.: Geschichte des ungarischen Reichs und seiner Nebenländer. Halle, 1898. Bd. III. 17-20. Vö.: Obomi Teréz: Habsburg kísérlet Erdély pénzügyigazgatásának megszervezésére (15521553). In Lengvári István (szerk.): In Memóriám Barta Gábor. Pécs, 1996. 168.