Hausner Gábor - Kincses Katalin Mária - Veszprémy László szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője. Acta Musei Militaris in Hungaria. 4. „Kard és koszorú”. Ezer év magyar uralmi és katonai jelképei. (Budapest, 2001)
KATONAI JELKÉPEK - SELMECZI KOVÁCS ATTILA: A huszár és a honvéd mint nemzeti jelkép a magyar népművészetben
Iában érvényes, hogy a huszárfigurák viselete és fegyverzete nem tekinthető hiteles ábrázolásnak, azok inkább a konvenció és a fantázia szülöttei. 2j A kivont karddal, rohamozó pózban ábrázolt lovas huszár kedvelt motívuma lett a XIX. század végén a Palócföldön mind divatosabbá váló áttört támlájú padoknak és tálasoknak. Ezeknek a népi alkotásoknak közös jellemzője, hogy a kazettákból álló támla egész regiment hatását kelti. Szép példáját szolgáltatja ennek Bertók Jankó pilinyi (Nódrád megye) fafaragó 1885-ben készített fogastálasa, aminek hét kazettából álló áttört faragású háttámláján hat vágtató huszár látható, a jobb szélen velük szemben, tisztelgő pózban a hetedik huszár alakja teszi teljessé a sort. 24 A támlás padok, helyi nevükön „huszáros karoslócák" hosszabb és magasabb háta még több kazetta, ezáltal katonaalak felsorakoztatására adott lehetőséget. A sokféle egyedi megformálás közül említést érdemel egy 1927-ben Kisterenyén készült karospad, aminek támláját két sorban 16 kazetta alkotja, ugyanannyi kivont karddal lovagoló huszár alakjával. 25 Gyakori megoldás, hogy a lovas huszárokkal együtt a gyalogos katonákat is megörökítették, általában menetelő pózban, puskával a vállukon. Az 1880-as években készült szécsényi karospad háttámlájának középső kazettáját lovon ülő huszár alkotja, két felől 6-6 gyalogos katona veszi közre. 26 Valóságos díszszemle hangulatát kelti egy karancsberényi (Nógrád megye) csuklós támlájú pad: hátlapjának felső, keskenyebb sorában 28 gyalogos katona vonul, míg az alattuk lévő szélesebb sorban tíz lovashuszár halad kivont kardot tartva. A kompozíció különösségét adja, hogy - a szimmetria figyelmen kívül hagyásával - a bal szélen hannadikként lovagoló huszár kard helyett nemzetiszínű zászlót tart, ami felnyúlik a felső sorba, két gyalogos helyét kiszorítva. A népi alkotás további különlegessége a színes festés: a gyalogosok puskája és háti csomagja, az ún. borjú, valamint a huszárok nadrágja piros; a gyalogosok ruhája, a huszárok dolmánya, a lovak szerszáma fekete; a lovak színe fehér, barna és fekete vegyesen, míg az emberek arca világosbarna. A zászló szabályos nemzetiszínűre festett. 27 A nadrág és a csákó piros színezése emeli ki egy barnára festett 1889-es nógrádi pad támlájának változatos díszítőelemeit közrefogó két huszár alakját is. 28 Több példát ismerünk, amikor a huszáros lócán az országcímer képe is helyet kapott. 29 Ennek különösen látványos kompozícióját alkotta meg az 1880-as években Csábrádi József nógrádi faragópásztor. A padtámlát kitöltő kilenc betétből álló sor közepén van az országcímer, míg a háttámla mindkét szélén kétfejű sasos osztrák címer helyezkedik el. Az osztrák címernek hátat fordító, a magyar címert kivont karddal strázsáló huszárok sora önmagáért beszél, szemléletesen tanúskodva készítőjének hazafias érzületéről (5. sz. kép). Ezen a sötétbarnára festett padtámlán is egyedül a huszá23 Vö. Weiner. i. m. 30. 24 NM lt. sz.: 80162. Képét közli Domanovszky György: A magyar nép díszítőművészete. 2. kötet. Budapest, 1981. 67. és 44. kép. 25 Palóc Múzeum, Balassagyarmat, lt. sz.: 51252. Készítette Szabó Márton 1927-ben. 26 Palóc Múzeum, Balassagyarmat, lt. sz.: 72.10.1. Készítette Deák Pál uradalmi juhász az 1880-as években. 27 XIX. század vége, NM lt. sz.: 73.193.2. Csilléry Klára gyűjtése, 1974. 28 NM lt. sz.: 56.44.6. Színes képét közli: Hofer Tamás - Fél Edit: Magyar népművészet. Budapest, 1994. 100-101. kép. 29 Például: Őrhalom, NM lt. sz.: 140969.; Etes, NM lt. sz.: 65.156.1.; Karancsság, NM lt. sz.: 77.41.1.; Nógrád megye, Palóc Múzeum, lt. sz.: 598-1947. Közli K. Csilléry Klára: Bútor. In Bakó Ferenc (szerk.): Palócok. 3. kötet. Eger, 1989. 870.; Karancskeszi, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Szentendre. Közli Ortuíay Gyula (főszerk.): Magyar Néprajzi Lexikon. 4. kötet. Budapest, 1981. 162.
