Hausner Gábor - Kincses Katalin Mária - Veszprémy László szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője. Acta Musei Militaris in Hungaria. 4. „Kard és koszorú”. Ezer év magyar uralmi és katonai jelképei. (Budapest, 2001)
KATONAI JELKÉPEK - SELMECZI KOVÁCS ATTILA: A huszár és a honvéd mint nemzeti jelkép a magyar népművészetben
A lóháton ülő huszár alakja a lapos pálinkásbutellák gyakori díszítőmotívuma, ami a férfiak által használt nélkülözhetetlen tárgy státuszát is kifejezésre juttatta. Egyik mutatós példányán büszke tartású huszár lovagol, virágok és madarak között (Tiszafüred, 1879). 13 Egy másik, ugyancsak tiszafüredi butellán, kivont kardú huszárt láthatunk, az alábbi szöveg kíséretében: „Hí a haza, kardot ránts, mond a gyenyerál." 14 Hazafias szöveg olvasható egy 1895-ös tiszafüredi kisméretű butella huszárábrázolása mellett: „Éljen a haza, Éljen az magyar". 15 Még határozottabban jelenik meg a lovas huszár nemzeti jelkép szerepben a tiszafüredi Katona Lajos fazekas 1870-es datálású, zöldmázas kerek boroskulacsának egyik oldalán, ahol stilizált virágminta veszi közre alakját, feje fölött a koronás országcímer képével, alatta pedig „vivát Éljen a magyar Huszár" felirattal (2. sz. kép). 16 A huszár alakjának népművészeti jelentőségéről tanúskodik, hogy a legnépszerűbb vásári ajándéktárgyként futott be több évszázados karriert, egészen a közelmúltig. A tükrös szív után a vitézkötéses, sujtásos mintázatú lovas huszár volt a mézeskalácsosok legkelendőbb portékája. Noha a mézeskalács a XVIII. század végétől mindinkább paraszti ajándéktárgynak számított, 17 a múzeumi gyűjteményekben őrzött legkorábbi tárgyak az 1830-as évektől maradtak fenn. Az ennek az időszaknak legnevesebb pesti mézeskalácsos mestere, Baliczay Imre által 1830-ban készített mintafa díszes öltözetben mutatja a lovát délcegen megülő huszárt, kezében kivont kardot tartva. 18 Hasonlóan gondos megformálású a Kerékgyártó Sándor híres debreceni mézeskalácsos műhelyéből származó, 183 l-es datálású mintafa, amelyen a ló felemelt első lábánál ovális címerpajzsban kettőskereszt látható. 19 Szimbolikus tartalommal rendelkeznek azok a mézeskalács mintafák is, amelyeken az 1848-as évszám koszorúba foglalva szerepel. 20 A nemzeti jelleget még hangsúlyozottabban érzékelteti Amon Sándor marcali (Somogy megye) bábsütőmester 1840-es években készült mintafája. A dekoratív lovas alak teljes harci felszerelésben áll előttünk, jobb kezében kivont kardot, baljával gyeplőt tart. Díszes öltözete korábbi idők huszárviseletét idézi fel, amit megerősíteni látszik a kettős kereszttel díszített tarsoly, de különösen a barokk kartusba foglalt, régies, kerek országcímer felül koronával, kétfelől fecskefarkú zászlóval övezve. Ezek a jelképek általánosítják és nemzeti rangra emelik a huszár alakját (4. sz. kép). Ennek a megjelenítésnek bizonyos magyarázatául szolgálhat, hogy például Karcagon Rákóczi-huszárnak mondják a mézeskalács huszárt. 21 A XIX. század közepétől megszaporodó huszáros mintafák inkább az 1848-49-es szabadságharc huszárviseletét örökítették tovább, 22 bár a mintafákra álta13 NM lt. sz.: 54.40.44. Közli Füvessy: i. m. 215. 14 Pálinkásbutella, 1876. NM lt. sz.: 51.31.355. Közli: Füvessy: i. m. 215. 15 NM lt. sz.: 129771. Csupor István leírása, 1998. 16 Kis Pál Múzeum, Tiszafüred, lt. sz.: 87.88.1. Füvessy Anikó gyűjtése, 1987. 17 A XVIII. század végére „Mind gyakoribbakká válnak... a számtalan sújtassál kivarrt feszes dolmányú lovashuszárok". Romhányi Gyula: Régi magyar bábsütőformák. Magyar Iparművészet, 1936. 15. 18 Iparművészeti Múzeum, lt. sz.: 54403. Közli Weiner Piroska: Faragott mézeskalácsformák. Budapest, 1981. 43. kép. 30. 19 Vö. Szabadfalvi József: A debreceni mézeskalácsos mesterség. Debrecen, 1963. 58. 20 NM lt. sz.: 80371. Sopron. Vö. Selmeczi: i. m. 35. Egy másik, teljesen hasonló példányt a burgenlandi múzeum közöl. Domonkos Ottó: Lebzeltmodel. Katalog. 12. Eisenstadt, 1980. 23. 147. tétel és címlap. Alois Altdorfer eisenstadti műhelyéből. 21 Szabadfalvi: i. m. 57. 22 Erről tanúskodó szemléletes időbeli sort közöl: Szabadfalvi: i. m. 58-61. A Néprajzi Múzeum gyűjteményéből például a soproni mintafa másik oldala, lt. sz.: 80371.; Selmecbánya, Hont megye, 1860., lt sz.: 80957 és Magyarország, XIX. század vége, lt. sz.: 51.31.277.
