Hausner Gábor - Kincses Katalin Mária - Veszprémy László szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője. Acta Musei Militaris in Hungaria. 4. „Kard és koszorú”. Ezer év magyar uralmi és katonai jelképei. (Budapest, 2001)

URALMI JELKÉPEK - B. SZABÓ JÁNOS - ERDŐSI PÉTER: Két világ határán. A hatalomátadás szertartásai az erdélyi fejedelemségben

mé, hogy elődeihez hasonlóan ő is kérjen athnámét a Portáról. Igaz, hogy az új uralkodó elutasította a feltételeket, de rendelkezett beiktatásának előkészítéséről: megbízottai még a nyáron hozzáláttak az épületek helyreállításához. 1705-ben beiktatása végett ide hívott össze országgyűlést, de zsibói csatavesztése miatt erre nem került sor, így ismét hiábavaló volt a nagy készülődés.

41 Erre az alkalomra készülhetett a gyulafehérvári beiktatás vázlata, ami sok rokon vonást mutat a XVII. század második felében itt rendezett ceremóniákkal: feltehetőleg éppen az a Barcsai Mihály vetette papírra, aki egyik vezéralakja volt annak a pártnak, amely a hagyományokhoz híven a török orientáció mellett foglalt állást. 42 A hadi helyzet kedvezőtlen fordulatai ellenére Rákóczi később is ragaszkodott a régi ceremóniák formáihoz és helyszínéhez, a székvároshoz, ahogy Vay Ádám udvari kapitánynak adott instrukciójából kitűnik: „Szükséges ehhez mindezeknek felette, hogy Kigyelmed magát informáltassa az illyen pompák alkalmatosságával observáltatott szokásokról és ceremóniákról, mellyek mind bemenetelek, mind az ország gyüllése alkalmatosságával szoktanak történni, mellyeket Kegyelmed Írásban is tétessen." Bár szeme előtt lebegett, hogy Fehérváron ül be fejedelmi székébe, már a várható nehézségekkel is számolt. „Tagadhatatlan, hogy mind az ország bevett szokását, és törvényit tekintvén, mind az helyeknek alkalmatosságára reflexióval lévén: ennek legalkalmatosabb helye Fejírvár volna; de szükséges legelsőbben is az szebeni ploquadát úgy helyben állítani, hogy minden történhető nyughatatlanság eltávoztassék."

43 A Szebenben állomásozó császári katonaság fenyegetése mellett élelmezési gondok is felmerülhettek a Maros völgyében, melyet a hadak többször végigpusztítottak. Ezért eshetett a választás 1707 márciusában a besztercei tanácskozáson, az ellenséges helyőrségektől távolabbi, a hadak járásától jobban megkímélt Vásárhelyre, ám Rákóczi még útközben sem mondott le arról, hogy Fehérvárott legyen a szertartás.

44 41 Várkonyi Ágnes: A Rákóczi-szabadságharc kibontakozása Erdélyben (1703-1704 júl.). Századok, 1954. 1-2. sz. 43-46., 66-67., 72-73.; R. Várkonyi Ágnes: Kritika és emlékezet (Vázlat II. Rákóczi Ferenc Thökölyképéről). In Benczédi László (szerk): A Thököly-felkelés és kora. Budapest, 1983. 231-237.; R. Kiss István: II. Rákóczi Ferenc erdélyi fejedelemmé választása. Budapest, 1906.44-46., 74-76., 89-110., 149., 176., 183. Teleki Mihály főárendátor 1705 októberében: a palotában „...asztalokat, ajtókat, székeket, ablakokat, egyszóval mindeneket úgy restauráltam, ahogy boldog idejében az fejedelmeknek meglehetett". Teleki: i. m. 12-18.; Cserei: i. m. 363. A jezsuiták diadalkaput állítottak Kolozsváron, mely tetején a Báthory és Rákóczi családból való fejedelmi elődök képei sorakoztak. A csatát vesztő fejedelem azonban már nem vonulhatott át rajta. A rend tagjai gyorsan lerombolták, de a császári tisztek összeszedették a darabjait, s miután leírást készítettek róla, elégették. Galavics Géza: Rákóczi és a művészetek. In Benda Kálmán (szerk.): Európa és a Rákóczi-szabadságharc. Budapest, 1980. 258-259. A kapu ikonográfiái programjának elemzése: Uő.: A Rákóczi-szabadságharc és az egykorú képzőművészet. In Köpeczi Hopp-R. Várkonyi: i. m. 482-490. 14-15. kép. 42 Magyar Országos Levéltár. A Rákóczi-szabadságharc levéltára. G 27. 74. cs. Fol. 29-30. (A szöveg végén ceruzával írt, majd áthúzott jegyzet: „Az öreg Barcsay Mihály írásának látszik.") Bár a fasciculusban az irat időrendileg 1707-hez került, valószínűleg korábbi a tervezet, hiszen 1705-ben akarták Rákóczit Gyulafehérváron beiktatni. Barcsai 1704 augusztusában Bethlen Gábor és a két Rákóczi György példájára hivatkozva javasolta Rákóczinak, hogy Thököly segítségével kérjen athnámét a töröktől. R. Kiss: i. m. 188-189. Aligha véletlen, hogy Rákóczi emlékiratában a Barcsai fivérek úgy jelennek meg, mint akik „csak az elmúlt idők régi történeteit emlegették, a nélkül, hogy a jelent megértették volna." II. Rákóczi Ferenc: Emlékiratok, 163. 43 A fejedelem dátum nélküli utasítása Vay Ádámnak. In Archívum Rákóczianum, 6-8. 44 Rákóczi 1706 októberében írja Pekrynek, hogy az „elhányatandó fortalitiumoknak" sorában Fehérvár az egyetlen kivétel, „mely is Fejedelmi residentiankra nézve, ha ekkoráig el nem hányatott, szükség hogy mostani allapotjában meghagyattassék". Thaly Kálmán (szerk.): Történelmi kalászok. Pest, 1862. 234-235. Idézi: R. Kiss: i. m. 75. - 1707. március 7-én Pekri Medgyesröl írja a fejedelemnek, hogy az