Hausner Gábor - Kincses Katalin Mária - Veszprémy László szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője. Acta Musei Militaris in Hungaria. 4. „Kard és koszorú”. Ezer év magyar uralmi és katonai jelképei. (Budapest, 2001)

KATONAI JELKÉPEK - BABUCS ZOLTÁN: Jászkun katonai jelképek a XVIII. század közepétől 1867-ig. (Egyenruhák, címerek, zászlók)

kiscímerrel, hátlapján Jászberény város címerével, amely a jászkun nemzetőrség I. (jászsági-nagykunsági) gyalogzászlóaljáé lehetett.

30 A kormány 1848 szeptemberében döntötte el, hogy új huszárezredet szervez a Jászkunságban. A jászkunok maguk ajánlkoztak a huszárregiment kiállítására; ez az ezred lett a Lehel vezér nevét viselő 14. honvéd huszárezred. A Lehel-huszárok egyenruháját Galsai Kovács Ernő őrnagy visszaemlékezéséből ismerhetjük meg: „Öltözetük volt fű zöld csákó lófark szőr forgóval, elöl a csákón mint Lehel kürt címerrel rézből, azután setét kék mente dolmány és nadrág veres zsinórral. Ezeknek mint a többi új huszároknál is a dolmányon és a mentén 5 sor zsinór volt csak csiga gombokkal és réz galamb kosárral. - A mente és a dolmány nem rövid volt, mint a régi huszárezredeknél csípőig, de azon alol még egy araszon felül is hosszú, mint egy rövid atilla. A mentén fehér bárányprém volt, azután fehér patrontás szíjjuk... Tarsolyuk a kard mellett veres posztóból a fehér lemezbül Magyarország címerével".

31 Az ezred egyik osztályzászlaját a mai napig őrzi a Jász Múzeum, melyet 1849 után a többi honvéd csapatzászlóhoz hasonlóan, kalandos módon rejtegettek. Sokáig tévesen egy XVIII. század első feléből származó fecskefarkú huszárzászlót tulajdonítottak a Lehel-huszároknak,

32 pedig az egykori forrásmunka

33 és a Múzeum tulajdonában lévő szabályos lovassági osztályzászló

34 abban az időszakban is Jászberényben volt. Az 1848. augusztusának végén szervezett jászkun önkéntes mozgó nemzetőr zászlóaljat 1849. január 15-én sorolták be a honvéd gyalogzászlóaljak közé, 65. sorszámmal. Erről az időszakról egyik újoncuk így írt: „Szegeden... egy napon körülbelül 1200 ujjonczot mondurba ráztak, még pedig kék nadrág veres zsinórral és paraszt bőrbekecsbe... az altiszteket felszerelték fegyverrel, a legénységet pedig hosszú póznára erősített kaszákkal..."

35 Zászlószentelésükre 1849. február 27-én, Törökszentmiklós mellett került sor.

36 „Megjelent a zászló anya Volamék Szapáry grófnő, a zászlót nagy pompával kibontották, felszentelték és mi annak elnemhagyására megesküdtünk..."

37 Krónikásuk így emlékezett további felszerelésükről és felruházásukról, s arról, hogy 1849. március 5-i szolnoki vitézségükért a III. hadtestben (Damjanich János tábornok) kitüntetés számba menő fehér tollat megkapták: „...beszedték bőrbekecseinket és az időhöz képest vászon ruhát és köpönyeget kaptunk, úgyszintén csákót is és azon parancsolatot kaptuk, hogy Szolnoknál tett bátorságunkért a német vadászokkal szemben, 30 A zászlóról bővebben: Babucs Zoltán: Hadtörténeti szilánkok 1849 jász népfelkelőiről. In Redemptio, 1997/1. (Jászberény.) 31 Galsai Kovács Ernő őrnagy (30. honvédzászlóalj) kézirata a 48-as függetlenségi háború magyar alakulatairól. Közli Barcy Zoltán - Somogyi Győző: A szabadságharc hadserege. 1848/49 katonai szervezete, egyenruhái és fegyverzete. Budapest, 1986. 127-128. 32 Foltiny István: A Lehel-huszárok zászlója. In Komúromy: i. m. 283-288. 33 „...Lehel-huszárezred zászlója, illetőleg zászlómaradványa...egyik oldalán a magyar címer, másikon a Máriakép akis Jézussal tisztán felismerhető." Szegedi Híradó, 1875.1. 10.sz. 34 A Jász Múzeum fehér selyem alapú zászlójának mérete: 72x95,5 cm, It. sz.:: 61.53.1.). A magyar kiscímer és Magyarország Védasszonya a Kisdeddel ábrája olajjal festett, állapota romlott, rúdja hiányzik. Babucs 1997. 70-72. 35 Lengyel Sándor: Szolnoktól fel Pozsonyig, onnan le Világosig történt csatákról és egyebekről. Erzsébetfalva, 1897. 36 Ezen a napon kapott csapatzászlót a 19./III. és az 52/111. sorgyalog zászlóalj is a debreceni Egyenruházati Raktárból. 37 Lengyel: i. m. 5. Ugyanő írja le visszaemlékezésében, hogy 1849. augusztus 13-án, a hajnali órákban a zászlóalj irodát elégették, a zászlót pedig széjjeltépték, s darabjait a tisztek között szétosztották. Példájukat a III. hadtest többi alakulata is követte. Lengyel: i. m. 58.