Hausner Gábor - Kincses Katalin Mária - Veszprémy László szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője. Acta Musei Militaris in Hungaria. 4. „Kard és koszorú”. Ezer év magyar uralmi és katonai jelképei. (Budapest, 2001)
KATONAI JELKÉPEK - BABUCS ZOLTÁN: Jászkun katonai jelképek a XVIII. század közepétől 1867-ig. (Egyenruhák, címerek, zászlók)
BABUCS ZOLTÁN Jászkun katonai jelképek a XVIII. század közepétől 1867-ig (Egyenruhák, címerek, zászlók)* A jászok és a kunok a XIII. század negyvenes éveiben történt betelepülésük óta mind emberileg, mind anyagilag sokat áldoztak, hogy nehezen megszerzett kiváltságaikat, kollektív nemességüket megtarthassák. Könnyülovasságuk olyannyira híres volt, hogy a , jászkun katonai virtus'' a XVIII. század második felétől a II. világháború végéig fogalomnak számított. 1 Tanulmányomban Mária Terézia (1740-1780) uralkodásának kezdetétől 1867-ig vázolom, hogy milyen katonai jelképeket használtak a jászkunok (ezen idő alatt közel 11 lovasezredet állítottak fel). A vizsgálat tárgyát csak azok a csapattestek képezik, melyeket majdnem 100%-ban a Jászkun Kerület ajánlott meg és állított ki. A Jászkun Kerület 1876-ban történt megszűnéséig a jászkunok presztizs-kérdést csináltak abból, hogy fiaik lóháton katonáskodjanak 2 , azt tartották magukról, hogy „őket az Isten is huszárnak teremtette". Egy korabeli forrás szerint „.. .e nép úgy ül a lovon, mintha rá lett volna vasalva". 3 A katonáskodó jászkun férfiak viseletében a világos- és sötétkék szín (mint posztószín), a „rókatorkos" mente, ezüst pitykék és zsinórozás, fekete csizma domináltak, fejükön a jászok fehér báránybőr kucsmát, a kunok fekete nemezsüveget, széles, vagy pörge kalapot hordtak. 4 Már Bél Mátyás is megemlítette a XVIII. század első felében, hogy a kunok és a jászok kékbe és fehérbe öltözködtek. 5 Palugyai Imre a XIX. század közepén pedig a következőket írta: „Nép-ruházata a jász-kúnnak topographi s éghalji viszonyaihoz alkalmazott, s általában igen egyenlő. A férfiak fő ruházati czikke a bunda (suba)... alatta nem is hordoz magán e nép vászonnemü ruházatnál egyebet. Némi kivételt tesz ebben a kis- és nagy-kún nép; melly többször s főkép ünnepies alkalmakkal * E helyen is szeretnék köszönetet mondani néhai Barcy Zoltán hadtörténésznek, Cs. Kottra Györgyi és Ságvári György muzeológusoknak, Pandula Attila történésznek és Hortiné Bathó Editnek, a Jász Múzeum igazgatónőjének. Tanulmányomat nekik és családomnak ajánlom. 1 A jászkun huszárok történetéről bővebben: Babucs Zoltán: Fejezetek a jászkun huszárok történetéből. A kezdetektől 1849-ig. In Pe/M László (zerk.): Jászsági Évkönyv, 1994. Jászberény, 1994.; Babucs Zoltán: Fejezetek a jászkun huszárok történetéből (a XVIII. század második felétől 1945-ig). In Söptei István (szerk.): „Huszárok a történelem forgószínpadán". Sárvár, 2000. 149-170. 2 Két rendelkezés is született arról, hogy a jászkunokat csak huszárnak lehet elvinni, az első 1849 tavaszán Kossuth Lajos rendelkezése, a másik 1850-ben I. Ferenc József döntése volt. 3 Gulyás Éva: Népviselet. In Szolnok Megye népművészete. Budapest, 1987. 123. 4 Hortiné Bathó Edit: Adatok a Jászság XIII-XX. századi viseletéhez. In Langó Péter (szerk.): Szállástól a mezővárosig. Tanulmányok Jászfényszaru és a Jászság múltjáról. Jászfényszaru, 2000. 271-275.; Prückler József: A régi jászberényi népviselet képes ábrázolásai. In Komáromy József (szerk.): A jászberényi Jászmúzeum Évkönyve, 1938-1943. Budapest, 1943. 5 Illyés Bálint - Szőts Rudolf (szerk.): Bél Mátyás: A kunok és a jászok avagy a filiszteusok kerületei. Bács-Kiskun Megye múltjából, 1. Kecskemét, 1975. 24.
