Hausner Gábor - Kincses Katalin Mária - Veszprémy László szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője. Acta Musei Militaris in Hungaria. 4. „Kard és koszorú”. Ezer év magyar uralmi és katonai jelképei. (Budapest, 2001)

URALMI JELKÉPEK - KINCSES KATALIN MÁRIA: "Így ragyogjon Sopron is régiségeivel...” Hatalmi jelképek, a város reprezentációja a XVII. századi soproni országgyűléseken

dödött, ahol mint városi követ vett részt. Az ezt követő két évben rendszeresen küldték Pozsonyba és Bécsbe a város gazdasági ügyeit intézni és politikai kapcsolatrendszerét építeni.

25 Tevékenységének legfontosabb közvetett és egyben közvetlen politikai eredménye az lett, hogy Habsburg Rudolf császár és magyar király (1552-1612) megerősítette a hét tárnokjogú város között Sopron pereinek tárnokszéki fellebbviteli jogát is.

26 Lackner Kristóf követtársaival, a krónikaíró Faut Márkkal, valamint Szentbertalany Menyhérttel és Mathias Cramerral az 1604 februárjában-májusában zajló pozsonyi országgyűlésen a magyarországi szabad királyi városok szószólójaként lépett föl a protestánsok vallási sérelmeinek hangoztatásával, válaszul a császár tervezett török elleni hadjáratának finanszírozására szolgáló 100.000 dénáros hadiadó kivetésére.

27 A város vezetői hamarosan a meglévő politikai erőviszonyok helyes felméréséről, Bocskai István (1577-1606) törekvéseinek, politikai céljainak és ezek súlyának megértéséről tettek tanúbizonyságot, amikor egyértelműen a protestáns felekezet érdekeinek érvényesítése mellett foglaltak állást - mindezt a város feltétlen királyhűségét erőteljesen hangsúlyozva tették.

28 Ugyanakkor szembenéztek a török terjeszkedés feltartóztatásának terhével, felismerték, hogy a mindezt elősegítő adóteher elviseléséhez a belső nyugalom fenntartása és a gyarapodás szükséges. A XVII. század első két évtizedében Sopron falait megerősítették, melynek igen magas költségeit az adóbevételekből fedezték. így a városi vezetők politikájának célja ebben az időszakban a mindennek keretet adó érdekérvényesítés volt. A neves ötvösdinasztiából származó Lackner Kristóf már tanult mestersége révén is tudatában volt az uralkodói, katonai, városi jelképek, szimbolikus megjelenítési formák jelentőségének. Az alábbi példákon keresztül igyekezünk bemutatni e koncepció gyakorlatban történő megvalósítását, bizonyítván, hogy minden lehetséges eszközzel és módon igyekezett a városi jelképeket Sopron politikai propagandájának részévé tenni, s ennek jelentőségéről, távlati hasznáról a városvezetést meggyőzni. Az 1604. február 6-iki tanácsülésen elhangzott,

29 hogy Lackner Kristóf Tudós Társaságot kíván létrehozni a város tudományos élete felvirágoztatásának érdekében ennek hátterében véleményem szerint többek között az 1557-ben létrehozott, 1584 óta szünetelő „latin iskola", az evangélikus líceum újbóli megindításának (tanári gárda felállítása, pénzügyi alapok megteremtésének) terve állott.

30 Azáltal, hogy a lefektetett alapszabályokat a város nagyobbik pecsétjével erősítették meg, nemcsak a politikai szervezkedés látszatát kívánták elkerülni,

31 hanem egy önálló, független (tudományos 25 Kovács 1972. 16-25. 26 Horváth 1992. 39. 27 Faut krónika, 69-70., 133-134. 28 Grüll Tibor: Lackner Kristóf beszéde Sopron város dicséretéről (1612). Lymbus. Művelődéstörténeti Tár. III. Szerkesztette Monok István és Petneki Áron. Szeged, 1991. (A továbbiakban: Grüll 1991.) 93. - Sopron történetéről a Bocskai felkelés idején lásd: Prickler, Harald: Verlauf und Folgen der Bocskay Rebellion im österreichisch-ungarischen Grenzraum. In Internationales Kulturhistorisches Symposion. Mogersdorf, 1969. 157-172. 29 Tanácsjegyzőkönyvi bejegyzés. 1604. február 6. Idézi: Kovács 1972. 47. 30 Az evangélikus líceumot 1606-ban sikerült újból megnyitni. Faut krónika, 140. 1584-ben minden evangélikus iskolamestert elküldtek, így a líceum működésképtelenné vált. Fabiny Tibor: A soproni evangélikus líceum története (1557-1908). In Győrfjy Sándor - Hunyadi Zoltán: A soproni líceum. Budapest, 1986. 22. - Az iskola Bocskai hadainak támadásakor 1602-ben leégett. 1606-ban aztán egy átmeneti szükségiskolát nyitottak meg a Hátsókapunál. Bán János: Sopron újkori egyháztörténete. Sopron, 1939. 129. 31 Kovács 1972.47.