Hausner Gábor - Kincses Katalin Mária - Veszprémy László szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője. Acta Musei Militaris in Hungaria. 4. „Kard és koszorú”. Ezer év magyar uralmi és katonai jelképei. (Budapest, 2001)

URALMI JELKÉPEK - R. VÁRKONYI ÁGNES: Az egységjelképei a megosztottság másfél évszázadában

vallanak. Fogalmai - a 'naturae humanae', a 'naturae oeconomica', a 'naturae leges', a 'fortuna' - a humanizmus hagyományát viszik tovább. Foglalkozik a nemesi kiváltsággal nem rendelkezők helyzetével, a szegények sorsával. ír az uralkodó felelősségéről, az intézmények történetéről. Európai öntudattal bírálja Rudolf császár kormányzását. Különös jelentőséget tulajdonít a gazdaságpolitikának és az általános belső biztonságnak. Nagyra értékeli a bécsi békét, és azt Illésházy és Bocskai közös müvének tekinti. Bocskait „kora föhősé"-nek mondja, és kritikáját sem rejtve, részletesen bemutatja. Hangsúlyozza, hogy a török segítség bármely formája veszélyes, mert a keresztény Európától való elszakadás kockázatával jár. Magyarország jövőjének biztosítását egyértelműen abban látja, hogy az ország kiemelkedik az oszmán hatalmi szférából. Tisztában volt korának realitásaival. Ismerte a kisajátított hatalom befolyásoló erejét, az országgyűlések önálló döntéseit érvényesítő sokféle akadályt, de az országgyűlést nélkülözhetetlennek tekintette a jó kormányzáshoz. A koronaeszméhez kapcsolódó állam képzetét a korszerű, de ellenőrzött központi kormányzás követelményeiben jelöli meg. Ezek: a hatalom önkorlátozása, az országgyűlés egyensúlyozó feladatköre, a szakképzett, felelős tanácsosokkal működő állam. Politikai programja egyértelmű: a régmúlt és a közelmúlt tapasztalatai megkövetelik, hogy hagyjanak fel a belső ellenségeskedéssel, a vallási harcokkal, legyen belső béke és egység, szolgálja mindenki a közérdeket. Összességében erkölcsi megújulást kíván, ebben látja a török elleni összefogás elsődleges feltételét. Többször megfogalmazza, hogy a legfőbb cél megszabadulni a török hatalomtól, visszafoglalni Budát, megvalósítani az ország egységét. Az oszmánok ereje megrendült, a Birodalom hanyatlik, de Magyarország visszafoglalása csak az egész kereszténység összefogásával valósítható meg. A magyar király és a német-római császár kezdeményezése, s a német fejedelmek segítsége nélkülözhetetlen. Révay müvét politikai testamentumnak is beillő gondolattal zárta: „Isten, ki a magyarnak a Szent koronát adta, adja meg, hogy Buda visszafoglaltassék és a korona visszatérhessen Visegrádra. A főrendek tartsanak össze, az egész nép pedig élvezzen békét és nyugalmat. Mi meg, megannyi fáradságunk, harcaink, szenvedéseink jutalmául e földi életünk befejeztével nyerjük el Isten nevéért viselt katonáskodásunkjutalmát: az örök élet legszentebb, el nem pusztuló koronáját. Ámen." Szándékát így foglalta össze: „A magam nemzetének szentelem munkámat, hogy tisztelje a múlt emlékeit..., hogy a jelent hasonlítsa össze a múlttal, s abból a jövőre merítsen magának tanulságot és óvatosságot. De más népek előtt is fel akarom tárni, hogy miért tiszteli úgy a magyar a Szent koronáját..."

40 További vizsgálatokra érdemes kérdés, hogy a XVII. század első felében a korona mint jelkép a társadalom különböző rétegeiben mennyiben fejezte ki ezeket a gondolatokat. Az oltárképek, a zászlóhímzések, a pecsétek, a pénzeken a Madonna képe, az imakönyvekben a metszetek Szent István felajánlásáról s a Kalendáriumok címlapjain a kompozíciók a múlt jelképeivel vetítették előre az óhajtott jövőt. Zrínyi Miklós (1620-1664) az erdélyi-török háború alkalmából 1658-ban írt publicisztikai leveleiben a régi jelképeket az új helyzetre alkalmazta: a megcsonkított Pannónia „...elveszett az ország karja, Pannónia jobbja, sőt a keresztény országok paizsa: 40 Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI-XVII. századi magyarországi történetírás történetéből. Sajtó alá rendezte fl/'/oóAZsigmondné. Budapest, 1975. 390., 392.