Hausner Gábor - Kincses Katalin Mária - Veszprémy László szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője. Acta Musei Militaris in Hungaria. 4. „Kard és koszorú”. Ezer év magyar uralmi és katonai jelképei. (Budapest, 2001)
URALMI JELKÉPEK - SZABÓ PÉTER: A meztelen kard szerepe a vegyes házakbeli királyok hatalmi szimbolikájában
kifejezte azt a többletet, amelyet a császári hatalom elnyerése érdekében halmozott fel Mátyás királysága. Ez a kard látszólag éppúgy dupluma volt a ravatal koronázási-halotti jelvényegyüttesében 28 szereplő kardnak, mint a II. Ulászló koronázási menetében meghordozott meztelen kard a mellette vitt, hüvelyébe dugott kardnak. Reprezentációjához azonban úgy tűnik, semmit sem tett hozzá a meghordozó személyes képviseletében rejlő tartalom, mert Bonfini nem tartotta szükségesnek a kardvivö nevének és tisztségének megjelölését. Ez a kard környezetében: a hódító Mátyásra utaló győzelmi jelvények sorában nyerte el értelmét. Ezek mellett a király katonai erényét idézhette meg a gyásztól függetlenül úgy, ahogyan az a diadalmas csatákban, a haditettekben aktivizálódott. Jóval később, a Báthory Kristóf erdélyi vajda felett elmondott gyászbeszéd különválasztotta a fejedelem katonai erényét, mint az uralkodó jelleméhez tartozó tulajdonságot az erény gyakorlati megnyilvánulásától, ahol az a fegyverforgatásban még fenségesebben megmutatkozott. A fejedelem személyiségjegyei között szereplő, némiképp rejtve maradó katonai erény (virtus) jelképe ebben a megfogalmazásban a hüvelyébe dugott kard lett, míg az érvényesített, a cselekvés által is bizonyított erényt a kivont kard szimbolizálta. 29 Leleszi János jezsuita szerzetes, a gyászbeszéd szerzője minden bizonnyal régi irodalmi toposzt illesztett orációjába. Ha ez így van, arra is következtehetünk, hogy a Mátyás gyászmenetében meghordozott királyi kard kivont pengével mutathatta magát az uralkodó diadalmas tetteit megidéző győzelmi jelvények között. Ez a reprezentáció nagyon közel áll a haditrófeumok körében, meztelen karddal szereplő, már említett német-római császárok historizáló, reneszánsz ábrázolásaihoz, s Mátyást halotti pompáján császárhoz hasonlatos uralkodóként tüntetette fel. Mátyás halála után a hódító, nagyhatalmi tervek leáldozásával leegyszerűsödött mindaz, amit a magyar király legfőbb hadúri tevékenységén értettek. Az uralkodó eme szerepköre a török elleni védekezésre szorítkozott. Két további, a vegyes házakbeli királyok nyilvános megjelenésein meghordozott kard az utókor elemző történészeit már nem állíthatja nehéz feladat elé. Kinizsi Pál neve és személye II. Ulászló koronázási menetében önmagáért beszélt: a délvidéki főkapitány, kezében a csupasz karddal a király katonai aspektusát töltötte meg célzott tartalommal. A király képviseletében megjelenő hadparancsnok reprezentációja a török veszély elhárítása mellett elkötelezett leendő uralkodóra utalt. Nem véletlen, hogy a koronázási ünnepségek után Bonfini szavai szerint „Pál a törökök elleni hadjáratot kapta feladatul". 30 Volt tehát a meztelen kardnak a kardvivő személyén keresztül egy aktuális üzenete, ami a bazilikában tett, kivont kard feletti számos fogadalom közül a „kereszténység ellenségei" elleni harcot hangsúlyozta. 28 A koronázási és a halotti jelvények kapcsolatáról: Kovács Éva: III. Béla és Antiochiai Anna halotti jelvényei. Művészettörténeti Értesítő, 1972. 1-5. Mátyás ravatala mellett helyezték el a kardot, a jogart, a koronát és az országalmát („ense, sceptro, corona, pomoque...") Bonfini: Historia Pannonica..., 475. és Bonfini: A magyar történelem tizedei, 897. 29 „Et quemadmodum leones fortissimi irritati etiamsi non semper se in vindictam exsuscitent, vires tamen in se collectas, ad vindictam expetendam opportunissimas recónditas habent, ita Bathoreorum virtus veluti gladius in vagina reconditus latebat in istis, quousque commiseratione bonorum stricta, atque aducta, omni non solum ferendae, sed etiam propulsandae individae atque iniuriae opportuna facta sit." Leleszi János Báthory Kristóf erdélyi vajda ravatalánál tartott halotti beszéde. Gyulafehérvár, 1583. március 24. In Erdélyi jezsuiták levelezése és iratai a Báthoriak korából (1571-1613). Kiadta Veress Endre. Fontes Rerum Transilvanicarum. 1. kötet. Kolozsvár-Budapest, 1911. 310-315. 30 Kinizsi Pál délvidéki főkapitány tisztségéről: Fenyvesi László: Magyar-török diplomáciai kapcsolatok Mátyás király haláláig. Hadtörténelmi Közlemények, 1990. 1. sz. 87. Kinevezéséről: Bonfini: Historia Pannonica..., 497. és Bonfini: A magyar történelem tizedei, 934.
